Elvagyok szomorodva, a párom nem ért meg. Adnátok tanácsot?
29 hetes kismama vagyok és sajnos màr hàromszor feküdtem korhàzba, több heteket, súlyos veseprobléma miatt, késöbb vesekatéter problémàk miatt( terhesség elején alakultak ki)
Az a gondom, hogy fekvésre vagyok ítélve, és ülve, àllva fàj is veszettül a vesém, ràadàsul nem is szabad, mert a katéterem is rendetlenkedik és a külsö méh szàjam is nyitva van. Na most így pàromra vagyok utalva teljesmértékben... ami eleve egy új dolog szàmomra, mert én vagyok aki gondoskodott mindenröl, rôla is itthon. Minden kérni kell, és iszpnyat rosz êrzés így kiszolgàltatva lenni. Pàrom dolgozik, fàradt, de annak ellenére az elsö kêrêsemre ugrik mindíg, és imàd minket. De sokszor làtom rajta, hogy ,,terhére" van màr a helyzet neki is.... ha értitek. Sose mond semmi roszat, de làtom sokszor húzza a szàjàt... Baromi rosszul esik, mert nem jókedvemben, ,heverészek" és ha valamiért nem szólok magàtol nem csinàlja meg. Pl kipakolni a mosógépet, leszedni a fenyöfàt stb... 25 hete folyamatos fàjdalmaim vannak, de nem panaszkodok mert imàdom a kisfiam, és megéri érte bàrmi. De rosszul esik, hogy pàrom nem érti meg, hogy mien êrzés folyamatos fàjdalmakkal lenni, és màsokra utalva élni a napjaim. Tudom, hogy ên vagyok tûl érzêkeny, nem is vàrok töle többet, csak szeeetném ha megértene engem is, ên is próbàlom figyelembe venni gondjàt, bújàt...
Tanàcsot abban kérnék töletek, vajon, hogy beszêljek úgy a pàrommal az,érzéseimröl, hogy ne bàntsam meg, hogy ne érezze azt mintha én nem êrtêkelném amit értünk tesz. Nagyon szeretem, de nem érzem magam jól, mert úgyérzem anyira lefoglalja, hogy megtegye a dolgokat hejettem, hogy elfelejdkezik, ,rólam" màrmint az érzéseimröl.
Kérlek adjatok tanàcsot, hogy beszéljem meg vele, hogy ne hidje, hogy, ,kevés" amit tesz értünk...
Köszönöm
A párod sajnos fáradt lelkileg is tropa kitudja hogy ő miket érez mennyire aggódik miattad meg a baba miatt és elfojtja magában, lehet álmatlan éjszakái vannak, kimerült ami érthető is így. Én volt barátnőm is hetekig volt kórházban igaz ő nem volt terhes de elég komoly gerincproblémája volt kb a bénulás szélén állt amit szerencsére megúszott de akkor én is munkaután egyből a kórházba mentem, előtte persze bevásároltam meg vittem amire szüksége volt, de volt amikor mellette ültem az ágya mellettt fogtam a kezét ő mesélt az érzéseiről de akkor én idegileg kiakadtam mert nagyon aggódtam miatta hasonlóan mint a te párod, akkor engem férfi létemre kb a sírásroham kapott el és úgy nyugodtam le hogy kimentem egy félórára levegőzni kitisztultam majd visszamentem és akkor már könnyebb volt valamivel. Nekem is álmatlan éjszakáim voltak, igaz én mindent megcsináltam otthon mert többnyire én takarítottam, meg ha úgy volt én főztem. tehát én otthon elvoltam meg azért szüleimtől, anyóséktól testvérektől is rengeteg segítséget kaptam.
Tudom milyen ez a párodat lehet nem bántanád meg ezzel de arra azért számíts hogy így csak előjönnek belőle az elfojtott dolgok és lehet egy időre kifog akadni vagy valami hasonló esz erre azért készülj fel, mert nem olyan egyszerű ez.
Remélem valamit tudtam segíteni jobbulást kívánok!
Így, ahogy ide leírtad.
A párod nem tudja, mit érzel, amíg el nem mondod neki. BIztosítsd róla, hogy mennyire hálás vagy a rengeteg segítségért, és hogy nem is tudod mit csinálnál nélküle, és nem akarsz hisztisnek tűnni, csak már agyadra megy a jelenlegi állapot. Hiszen ismer, tudja, milyen voltál korábban, és nyilván neked is nagyon nehéz most.
CSak őszintén, de ne vidd túlzásba a panaszkodást, mert azt fogja hinni, hogy nyavalyogsz. De nyugodtan beszélhettek az érzéseidről:) Kitartás, már nincs sok hátra, nemsoká itt lesz a kicsikétek, és újra a régi lehetsz!
Egyes vàlaszoló! A pàrom tipikúsan az a személy aki elnyomja az érzéseit. Nagyon érzêkeny, de nem beszél soha a gondjairól, tehàt eléggé magànak való. Ebböl a szemszögböl amiböl te írtad a törtêneted, még nem is tekintettem a, ,problémàmra" Ö is borzasztóan aggódik a kisfiunkért és ö is szegény munka utàn rohan haza segíteni fürdeni stb. Nagyon tanulsàgos volt olvasni a törtêneted, köszönöm!
Kettes! Igen, talàn így egyenesen kellene beszélnem vele, de olyan nehéz... Sose veszekedtünk, mindíg teljes mêrtêkben figyeltünk egymàsra, így sose voltak ijen gondok. De igazad van! És ha megszületik a babónk, remélem minden a régi lesz! köszönöm neked is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!