Mit gondoltok, milyen lesz anyának lenni? És milyen lehet az az érzés mikor megszületik a baba?

Voltam így, igen. :o)

Ne aggódj, ez normális.

Még van négy hónapod, a lényeg meg úgyis akkor alakul ki, ha már megvan a baba.

Három gyerekem van, néha mégis csak bámulok, hogy "ezek az enyémek, tényleg"?

Szóval "no para", senki sem született még anyaként. :o)

És boldog babavárást!

egyet értek az első válaszolóval

de ami még nekem nagyon tanulságos volt a 9 hónap alatt hogy ez az idő ugyanúgy kellett apának meg a nagyinak is hogy felfogják (nagyi konkrétan lehülyézett minket mikor kiderült a baba, amúgy 33 évesen szültem, most egy éves a kislányom és anyósom élete értelme, egész új ember lett belőle a kicsi hatására)

szóval kell ez az idő mindenkinek

de most egy évesen is csak nézem és nézem hogy hogy került ide ez a gyönyörűség

Én 28 hkm vagyok de pont ma gondoltam megint bele te jó ég mi lesz ha a kis ruhában kis kezek is lesznek.:)

Szerintem minden első babás kismama így van ezzel, nálunk még a család sem szokta meg, hogy unoka lesz.

Mondjuk esetünkben hátrány, hogy nem is tervezett volt a baba, a nagyik várták de mi mindig azt mondtuk majd 4 év múlva.

Erre most meg nem akarják elhinni :)

28hkm

nekem már a 2. baba lesz, amit az első előtt éreztem: rettenetes bizonytalanság, nem azon aggódtam h jó anya leszek-e stb, inkább az h látom én azt a kiságyat, tudom az agyammal h majd kb ekkora lesz és itt fog aludni és a kisbabák sírnak sokat az elején stb, de a konkrétumok hiánya miatt egy nagy kérdőjel volt annak a helyén, hogy akkor milyen is lesz az arca, én hogy fogok viszonyulni ehhez, vajon milyen a szoptatás, vajon nyűgös baba lesz-e vagy nyugodt? Amikor megszületett (császár), odanyomták az arcomhoz, h tessék ő az, majd elvitték 12órára, nem volt 2 órát a mellkasomon, időm sem volt megnézni, morcos is volt abban a fél percben, én őszintén megmondom, nem éreztem h hűű most már anya vagyok dejó. Délután végre megkaptam, nézegettem, de az igazi áttörés másnap reggel történt amikor lementem a csecsemősökhöz (1. éjjel még ott aludt) és bementem (természetesen fogalmam sem volt melyik baba az enyém) és csak ő sírt a 20baba közül. És akkor a szívem megszakadt hogy pont az enyémnek van ekkora anyahiánya, odamentem, sutyorogtam neki és abbahagyta, megnyugodott. Na innentől datálom az anyaságomat és a mi kis cinkos kapcsolatunkat. Akkor tudatosult h rám van szüksége és csak én tudom megadni neki mindazt amire egy pici babának ilyenkor szüksége van.

Most a második babával ugyanez, gyakorlati dolgokban fejlődtem, de hogy milyen lesz ő maga, arcra, személyiségre, üres folt még. Majd jönnek a tapasztalatok ha megszületett, fölösleges elképzelnem, úgysem olyan lesz.

28hkm

Sziasztok.

Én még csak 12 hetes vagyok első baba, de sokszor én sem hiszem el hogy egy kisbaba van a pocakomba... :)

Pedig már van is pocim... :)

Sokszor aggódom hogy vajon milyen anya leszek...

Félek, hogy valamit nem fogok tudni vagy elrontok valamit...

21 hetes vagyok és talán tegnap este éreztem először valami kis kötődést, vágyódást a babám iránt. Eddig is szerettem és nagyon örülünk neki, de mostmár egyre jobban a tudtunkra adja hogy ő igenis létezik és ez olyan jó. :) Tegnap mondtam a férjemnek, hogy milyen furi lesz amikor este tv nézés közben odarakjuk majd magunk közé és csak nézzük-csodáljuk majd. Meg azzal viccelődtünk, hogy egyikünk sem meri majd megfogni olyan picike lesz, úgyhogy majd hazahozatjuk valakivel, lerakjuk a nagyágyra és csak nézzük, nem érünk hozzá és majd ott felnő magától... :D Szóval most kezdjük felfogni igazán, és remélem hogy lassan-lassan még jobban beleéljük majd magunkat és még jobban fogjuk várni.

21hkm