Normális dolog ez, hogy ennyire félek a szüléstől? 37. hétben vagyok, egyre jobban izgulok és félek. Más is küzd ilyen érzésekkel?

Ez egy természetes dolog.Én hacsak a szülésre gondolok görcsbe rándul a gyomrom és érzem,hogy mennem kell a wc-re:D

Félünk a fájdalomtól,a nagyon nagy fájdalomtól, attól,hogy hogy a fenébe fogjuk kinyomni azon a kis lyukon(ami akkor nem is lesz olyan kicsi)egyetlen szem Mazsolánkat,attól is félünk,hogy hogy fog kinézni,nem lesz e csúnyácska,attól mégjobban,hogy nem lesz e baj,nem ront e el vmit vki és ezért nem lesz e beteg a baba,meg úgy alapból is...szóval félünk minden új dologtól:)

De nem kell félnünk,mert én megálmodtam, a szülést és csodás volt...addig nagyon féltem,azóta ha rossz dolgot látok vagy olvasok a szüléssel kapcsolatban és kezdek megijedni ez jut ezsembe:)

Úgyhogy ne félj te sem;)Hajrá lányok:D

Teljesen normális! Lassan egy éve túl vagyok rajta, de ne tudd meg, mennyire féltem. Nem is tudtam eldönteni, a császártól vagy a rendes szüléstől féljek-e jobban. Azután tudatosan készültem a természetes szülésre. Elolvastam jó pár szakirodalmat és szorgalmasan csináltam a lazító és légző gyakorlatokat, terhestornát, ittam a málnalevél teát, megvettem a homeós bogyókat, megnéztem a szülőszobát, fejben lejátszottam százszor mi hogyan fog történni. Ez valamelyest biztonságérzetet adott. A sors fintora hogy végül program császár lett, amiről viszont kb annyit tudtam hogy felvágják a hasamat. Így összevissza bénáztam utána, meg ámuldoztam hogy jééé homokpárna, jééé hormoninjekció. Próbálj meg minden (normál) eshetőségre felkészülni, ez segít majd megnyugodni kicsit és a kórházban sem fognak váratlanul érni a dolgok. Másrészt gondolj arra, bárhogy alakul, jó kezekben leszel, nagyon vigyáznak ma már ránk az orvosok.

Könnyű, szép szülést kívánok!