Ti melyiket választanátok?

Ha egy önző, parancsolgató paraszt lenne, nem is szülnék neki gyereket!

De így ebben az esetben ha már úton a baba, akkor inkább szülők, mint egy borzalmas kapcsolat!

Nagyon jól írta a kedves második válaszoló! Attól mert a gyereked apja, nem vagy minden szemszögből hozzáláncolva egy életen át. Az, hogy van egy közös gyermeketek, valóban egy összekötő pont, de ettől még nem kell az életeteket is összekötnötök, ha Te úgy érzed, nem vagy boldog a kapcsolatodban. De nagyon jó kérdés az is, hogy Te elképzelhetetlennek tartod -e azt, hogy egymás nélkül éljetek? Mert ha igen, bármilyen rosszul bánjon is Veled, képtelen leszel tőle elszakadni, ha csak nem veszel erőt magadon. Mondjuk azt is jó lenne tudni, hogy miben és milyen gyakran nyilvánul meg ez az önző, parancsolgató oldala? Milyen amikor mondjuk nem ilyen?:) Hogyan mutatja ki a szeretetét feléd? Vagy már ez sincs meg a kapcsolatotokban? A babához hogyan áll? Ezek azért mindenféleképp fontos kérdések.

Ha engem kérdezel, én az a típus vagyok (sokszor) akivel ha rosszul is bánnak, ha szeret valakit, inkább tűri egy darabig, szenved, csak ne kelljen külön lennie attól akit szeret ... De mégis azt mondom, van egy határ. Ha valami már nagyon nem működik, abból mindkét (jelen esetben mindhárom) fél érdekében, jobb ha kilép a szenvedő alany.

Sok sikert kívánok a továbbiakban, a legjobb az lenne ha a férjed/párod megemberelné magát és kicsit változtatna! Ez teljesen kizárt? Hogy látod?

Semmiképp sem vele!! Szüleimnél láttam mit okoz az évekig tartó veszekedés és a babának se jó.

Hagyd el.