Azok akik nem élvezték a terhességet miért nem?

érdekes kérdés. Én nem mondanám, hogy nem élvezek terhesnek lenni, de úgy érzem, nem helyénvaló (szigorúan fizikai és nem vallási megközelítésből) áldott állapotnak nevezni azt a helyzetet, amiben vagyok. Ha valaki rácsodálkozik, hogy áldott állapotban vagyok?, akkor ki szoktam javítani állapotosra. Nagyon várjuk a babát, de állandó problémáim vannak, amiket kezdek megszokni, de nem merem azt állítani, hogy gondtalan és örömteli a terhességem (szabálytalan petezsák, előtte egy vetélés,részleges méhlepényleválás, rosszullétek, fejfájás, hepatitisz B gyanu, barnázás és még sorolhatnám). Mindezek ellenére azonban nem gondoltam meg magam a nagy családdal kapcsolatban. Csak egyszerűen nem úgy élem meg, mint egy áldott állapotot, amikor a kismama még álmában is mosolyog az örömtől, és fűnek-fának elhireszteli, hogy ő terhes, hanem úgy, mint egy nő, aki a napi teendőit viszonylag nehezen tudja megcsinálni a terhességgel járó „mellékhatások” miatt. Ismétlem: nagyon várjuk a babát, de örülni csak akkor fogok neki, ha végre ki is bújik.

15 hetes kismami

Én most vagyok 36 hetes, de nem mondanám hogy élveztem a terhességet idáig.Szinte rögtön jöttek a rosszullétek, hányás, egész napos hányinger, undorodtam a kájáktól.Ez eltartott a 14. hétig.Aztán vérnyomásproblémám lett, azon aggódhattam, vizsgálgattak.A 20. héttől pedig elkezdtem kinyílni, sokat kellett pihennem, féltem a koraszüléstől, hétről hétre éltem, alig mertem elmenni valahova, sokat feküdtem.

A 32 hétig stagnáltam, aztán tovább nyíltam, na akkor majdnem kórház, de megúsztam.Itthon non-stop ágy, csak fürdeni kelhettem fel a 36. hétig.Nem volt leányálom, de kibírtam.

Remélem már nem lesz több baj ezután, egy kicsit szeretném már élvezni is a babavárást!!

Kicsit nyugodtabb vagyok, most már ha megszülnék sem lenne baj.

És mindezt megelőzte két vetélés, és ez a baba is egy évre jött össze.

Hát nekem ezek az élményeim, de ezek ellenére is IMÁDOM a fiacskámat, és már nagyon várom.