Nem ismertek valami szép verset ami az érkező babáról a terhesség csodájárol szol? Esetleg egy ilyen verssel lehet tudatni az apukával

"Rád gondolok, te csöppnyi ismeretlen,

ki élsz már, bár még nem vagy a világon,

ki vagy már, noha lényed még titok,

éber valóság s mégis félig álom .,

rád gondolok, míg jöttöd várva várom.

Ha sejtenéd, mi ez a néhány óra!

Ha sejtenéd, mi nékünk és neked!...."

Juhász Gyula

Én ezt kaptam sms-ben mikor megszültem:

Mikor megszületik egy várva várt gyermek, az élet dolgai értelmet nyernek. Anyaszív, apaszív dobban meg egy párban, új fénnyel ragyognak a világra hárman.

Ez inkább apukás, mint születéses

Ha apuval megszökünk,

délig haza sem jövünk.

A kezünket zsebre vágva

Kisétálunk a világba.

Még hogy ő nagy, én kicsi,

talán ez is valami?

Lábunk előtt fut a labda,

Hol én rúgom, hol meg apja.

Azután meg leülünk,

izzadt ingben leülünk,

ehetnénk is az ebédet,

kezet mosunk, bokát, térdet.

Amikor felsírtál

Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,

a hónapok csendjét kis lényed megtörte.

Mamád, ki méhében néked otthont adott,

az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.

Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,

elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.

Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,

s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.

Hálás tekintetét az égnek felemelte,

s legszebb gondolatit mind feléd terelte.

Arcod köré fonta két puha tenyerét,

s néked adta keble mindösszes kenyerét.

Sötét volt, csak a békés csend figyelt,

s léted minden kérdésre megfelelt.

Egyszerre lélegzett most anya és lánya,

s érezte, élte már nem volt hiába.