Hogy beszéljem le a férjemet és a családját az általuk választott névről, úgy, hogy ne sértsem meg őket?

Ugyanígy voltunk mi is, csak nálunk nem Antal, hanem Mihály a férjemék családjában mindenki x generációra visszamenőleg. Detto semmi mást nem tudtak sem elképzelni, sem elfogadni, én meg azt nem akartam, hogy 25. misi legyen a fiam. Apósomat szólítják Misinek, páromat Kismisinek (amúgy majd' 190 cm) a fiam mi lett volna, Minimisi?

Hát a kisbari fülét! Én felvállaltam a konfrontálódást, elmondtam először a férjemnek, hogy a fiam individum nem sokadikmisike, és hogy találjunk valami kompromisszumot, mert második névnek persze legyen Mihály hogy a szülei ne érezzék megbántva magukat annyira, de én semmiképp nem fogom így szólítani. Végül Botond lett, ami rettentően illik rá, míg a Mihály nem, ezt a a férjem is elismerte már az első hetekben.

Amúgy anyós hónapokig Misikézte a fiamat, aztán rájött, hogy a gyerek nem hallgat erre :) Persze amikor elmondtuk hogy Botond Mihály lesz, jött először a név fikázása, aztán a rábeszélős fázis, végül a dacoskodó-sértődős fázis, és igazság szerint - bár Boti már 2,5 éves - még a mai napig tüske a szemükben ez a név-dolog, de érdekes módon inkább anyósomnak.

Utolsó, lehet hogy a szive mélyén anyósod sem Misikét akart, csak nem volt ereje konfrontálódni,ezért fúr téged:)

Én leültetném a férjemet, és igenis elmondanám, hogy nekem nem tetszik a név, nem akarom,hogy így hívják a babát, találjunk ki közösen valamit.

Én ezt sosem értettem, ez nekem nem szép hagyomány, bass...s a vezetéknevét úgyis viszi tovább apukának, az nem elég? én megmondtam a férjemnek, hogy nekem ugyan tetszik a neve (Tamás) de a fiam nem Tamás! Szerencsére egyetért velem, nem kellett győzködni.

Volt egy ismerősöm, kiderült hogy kisfia lesz, büszkén mesélte, hogy ő lesz a 6. generációs Gyurika...hát szuper, nekem a hideg futkosott a hátamon.

Hála istennek nálunk nincs családi befolyás ebbe a dologba, legalábbis még nem találkoztam vele. A párom szülei magukban fogják tartani ha nem tetszik a név, apám meg szokás szerint közölni fogja hogy "ti is modern hülyék vagytok, de ha ez tetszik szarok rá" .. az ő stílusában, de ezt sem vesszük fel.

De én már a kapcsolatunk elején közöltem a párommal, hogy az én gyerekem nem lesz Attila. Mert ő és az apja is az és egyébként is utálom ezt a nevet. Nem voltam ilyen nyers, és nem akadt ki, nem őt utálom, hanem csak a nevével nem szimpatizálok és felfogta. :) Ő sem akar Attilát. Vagyis nem zavarná, elnevezné, de nálunk tiszteletben van tartva a másik akarata is. Egy gyerek egy csoda, egy öröm a családnak de elsősorban az anyának és apának akinek célja volt a világra hozni és felnevelni, nem pedig szaporítótelepre emlékeztető 23. Atikát személytelenné tenni csak mert mások azt akarják. Ha szerinted a fiad Antal, boldogan lesz az. De ha nem, ne húzd a szádat folyton ha kérdezik a nevét, mert egy babának örömöt kell hozni, nem anyóség átkát.. :)