Terhes vagyok és szakítottunk a párommal. Mit mondanátok a kicsinek majd ha már megérti, miért nincs apukája?

Hidd el jobb az igazat megmondani. Gondolj bele, ha X év múlva tudja meg az igazat, biztosan kiakadna és neked esne miért nem voltál őszinte.De ha kicsi korától mondod neki, hogy apa elment, ő ilyen, akkor ezt természetesnek veszi és majd csak akkor fog haragudni az apjára, ha már felfogja ez mit jelent, de rád nem fog haragudni.

Én kérdeztem az előbb, azt még elárulod, hogy tanlsz e még?Vagy már van valamilyen szakmád?És hol fogtok élni?

Felesleges a gyámügyre menni ha külföldi az apuka vagy ha külföldön tartózkodik ,ugyse fogják keresni,téged annyival lerendeznek,hogy nem találták.Nálam ugyan ez volt,pedig csak Osztrákba kellett volna kutatniuk.Mai napig nem fizet bár nem is kell,hogy fizessen,nevére se irattam rá.Én is csak a Gyes-t kapom plusz a családit,na meg vannak ezek az egyszeri támogatások azokat igényeltem mind és megis kaptam.

Lakásfenntartás támogatást is bepróbálhatod,én albiba lakok és megkaptam a max összeget 1éven keresztül havi15ezer ft-ot.

Engem is 6hetes terhesen hagyott el,a számát mindenét megváltoztatta a címét meg nem jegyeztem meg mert álmomba se gondoltam volna ,hogy így fogok járni.:S

Az igazat mondjad el neki szerintem,az a legbiztosabb.

Én is azt fogom tenni.

Nem a te szégyened lesz hanem a "kedves" apukáé...

Egyébként nekem is van azóta párom,sőtmég terhességem alatt összejöttünk a párommal,és végig mellettem volt,mintha az ő babáját vártam volna,amikor szültem is végig mellettem volt és mai napig ugy szereti a lányomat mintha csak az övé lenne,és az övé is:)

Az én szemembe az az apuka aki felneveli és mellette van,nem az aki elhagyta mikor még meg sem született...

Sose fogja látni a lányát,pedig ha tudná milyen édes...imádnivaló,na lényegtelen,boldogulok nélküle is és tuti te is boldogulni fogsz az "apuka"nélkül.

21:13as vagyok,egyébként én nem akartam senkit magammellé,míg a kislányom 6éves körüli nem lesz,mert nem akartam ,hogy fejbe még jobban össze legyen zavarva.

A párom csak jött,és elöször nem is akartam volna tőle semmit,ezt közöltem is vele,de végül beleszerettem.:)

Sajnálom,hogy rajtam kívül is még vannak olyan anyukák akik egyedül maradnak és a szomoru,hogy sokan már a terhesség alatt,nehéz egyedül végig csinálni,mert velem se jött csak a hugom a kivizsgálásokra,sokszor elsírtam magam ,mikor láttam ,hogy másokat a férjük ,barátjuk kiséri...a vizsgálatokra.Rossz érzés,de túléltem,ma meg már csak nevetek,hogy mekkora egy ökör,hogy egy ilyen jó dologból,kimaradt és soha nem is fogja megtudni,hogy ki a lánya,mert nem érdemli meg az ilyen nem...

Jaj de jó olvasni a történetedet utolsó válaszoló!

Én kérdeztem az előbb és annyira tisztellek titeket!

Én holnapra vagyok bejelentve abortuszra és még mindig nem tudom elmenjek-e:(((

Nekem még nincs szakmám, jogra járok, ami nagyon nagyon nehéz és egyedül, segélyekből nem tudom fel tudnám e nevelni a babámat.Még 2 év minimum hátravan, csak utána tudnék dolgozni.

Ha már lenne diplomám biztosan megtartanám,de most nem tudom!!

Olyan jó nektek!