Missed ab! nehezen dolgozom fel. Nektek mennyi idő kellett hozzá, h sirás nélkül gondoljatok rá?

Részvétem.... :( Nekem kb. 9 hetesen állt meg a szívdobogás. Nekem csak egy néhány pillanatig tartó görcs volt, de az is elég volt a bajhoz. Elvileg egy napos, reggel bemész, felrakják a méhszájtágító pálcát (ha még nem szültél), délben műtét, ha minden rendben, este otthon vagy, úgyhogy nagyon nem kell pakolni a kórházba. Nekem volt kisebb komplikációm, így 2 éjszakát töltöttem bent. Nem is tudom mit vittem, talán csak tisztálkodószert, mert hálóinget ott kaptam. Nem is érdekelt semmi, napokon keresztül csak zokogtam megállás nélkül. :( Hogy mikor tudsz sírás nélkül rágondolni? Ez tőled függ... Én műtét után 6 héttel újra terhes lettem, 4 éves lesz a kisfiam, de még mindig elsírom magam, ha szóba kerül. De azóta alapból érzékenyebb lettem, ha más babájáról van szó, akkor is elbőgöm magam. Bizonyos helyzetekben irtó ciki. Bennem akkor valami nagyon sérült. :(

Szívből kívánom, hogy sikerüljön feldolgoznod és mihamarabb egészséges kisbabád szülessen!!! :)

Szia! Őszintén sajnálom ami veled történt,én is 11hetes

vagyok,fogalmam sincs h minden rendben van-e odabent,de látom senki nem írt,lehet h ott ülsz és várod,ezért írok.Anyám amikor az első babánál véreztem,azt mondta,jobb ha most elmegy,egy beteg gyerekkel kegyetlen az élet.Akkor azt gondoltam,ő a kegyetlen h így beszél a kicsimről.Most a másodikkal újabb vérzések után sem vagyok bizakodóbb,nem tudom él-e még odabent,bár remélem h kitart,de ha elmegy,eldöntöttem h akkor így kell lennie és borzasztó,de így szelektál a természet és jobb most mintha 24hetesen menne el vagy h

alva születne 40.hétre.Kezdem érteni anyámat csak rosszkor és rosszul tálalta.De hogy biztatót is mondjak neked,barátnőm az abortusza 1éves évfordulójára van kiírva szülésre.Kivárták a kötelező kivárási időt és elsőre összejött nekik.Remélem kiderül majd h mi volt nálatok a baj és kiküszöbölik és ugyanilyen szerencsésen összejön mihamarabb!

Szegénykém!:(

Emlékszek én éjjel nappal a miatt rettegtem hogy él e még vagy nem.Vérezgettem egy kicsit.Én konkrétan belehaltam volna ha elveszítem,évek óta próbálkoztunk vele.

Eleinte nagyon nagyon nehéz lesz,nagyon sokat fogsz sírni.Most úgy érzed hogy egy hatalmas sziklát kell cipelned,de ahogy majd múlik az idő ez a szikla kisebb lesz,akkora,hogy el fog férni a zsebedben.Akkor is eszedbe fog majd jutni mindig,de majd a következő baba enyhíti a fájdalmadat kissé.Remélem hamar összejön majd nektek ujra.

Nagyon sajnálom!:(

én is 11hetesen vetéltem el, vagyis ugyanígy megállt a pici szíve a 10.héten, rá 1hétre derült ki uh-n.

A műtét része az semmi, nem fáj, hiszen altatnak. Nekem tágítót sem raktak fel, pedig még nem szültem.

A lelki része...nem szépítem, nagyon nehéz!

Én műtét után, amikor felébredtem, nem tudtam abbahagyni a bőgést, annyira rossz volt, hogy már nincs! Ez jópár hétig eltartott, sokat sírtam, de sohasem mások előtt. Másokkal inkább még a témát is kerültem, nem tudtam róla beszélni.

Már majdnem 1éve történt ez, de még mindig fáj, ha eszembe jut, pláne most, hogy újra terhes vagyok. mindig kérem, hogy vigyázzon a pocakomban lévő kistesójára.

Figyelj drága, ez mindig fájni fog, csak az ember megtanulja "kezelni", de még ha picike is volt, a gyermekedként fogsz rá gondolni mindig, csak ő nincs veled, hanem odafentről vigyáz rátok a kis angyalkád!

Kitartást és sok erőt!

Őszintén sajnálom, ami Veled történt!

Én tavaly október elején estem át ezen, 7 hetesen. Munkából rohantam a kórházba egy pénteki napon, mert véreztem. Bent is tartottak, de a műtétre csak hétfőn került sor. Addig szenvedtem mint egy kutya mert nagyon fájt. Talán lelkileg jobban, mint testileg, de a testi fájdalom mindig emlékeztetett erre a szörnyűségre.

Hosszú időbe telt feldolgozni, a műtét után pár órával haza engedtek, de nem találtam a helyemet. Csak sírtam, sírtam, és sírtam. Párom napközben dolgozott, én bezárkóztam, és csak feküdtem és sírtam. Ha jött anyukám, vagy nővérem, nem nyitottam ki az ajtót, és nem vettem fel a telefont. Nagyon magam alatt voltam. Egy pszichológus segített.

3 hónap után ismét próbálkoztunk, és most 27 hetes kismama vagyok.

Talán az "új teresség" kellett ahhoz, hogy ne sírjak, ha rá gondolok.

Kitartást kívánok, és meglátod, pár hónap múlva Te is boldog kismami leszel!

Nem tudom mennyit próbálkoztatok, de talán vigasztaljon az egy picit, hogy legalább teherbe tudsz esni. A természet sajnos vetéléssel válogat, ez ellen nem tudunk mit tenni.

Minden jót, és sok erőt!

A többiek már leírták, hogy mit vigyél, ami a legfontosabb, hogy betét legyen nálad.

Még annyival kiegészíteném a fenti hozzászólásomat, hogy nekem nem tettek fel lamináriát - pedig még nem szültem. Sokat véreztem, sok minden távozott, gondolom azért nem kellett.

utolsó voltam

Sajnálom, és kitartás, első időszak nem lesz könnyü. Nekem 1 hónapja volt, és még most is nagyon rossz.

A mütéttől meg nem félj, utána a testednek kicsit megkönnyebülés. És valami új kezdet indulhat el ezáltal, de a kicsit engedd el, gyászold, nagyon fontos. Ezeket a jó tanácsokat kaptam én is akkor, és jó volt hogy valakivel megbeszélhettem. Ha bármi kérdésed van irj privit. Vagy csak ha beszélgetni akarsz.

sajnálom. sokan átestünk már ezen, én is szintén a 11. héten tavaly. hálóing, papucs, betét.. papírzsepi.

Túl kell élni nincs más megoldás, és itt írta is valaki arra kell gondolnod, hogy okkal történt, valószínűleg nem lett volna egészséges. de hogy valami jót is mondjak, én rá pár hónapra megint terhes lettem és most le is kopogom, de semmi gond eddig, és már 23 hetes. de nem is vettem még egy rugit sem mert a tavalyi dolog nem megy ki a fejemből. kitartás, és őszintén nagyon sajnálom.