Azt hallottam hogy a pici gyerekek megérzik ha valaki áldott állapotban van. Ez mennyire lehet igaz?

Akkor írok egy érdekes storyt:

A barátnőmmel találkoztam, pont azért, hogy elmondjam neki is a nagy hírt (kb. 12 hetes lehettem). Még mielőtt akármit is mondtam volna a 3 éves kislánya mondta neki, hogy "Nézd Anya, kisbaba van a hasában." (hozzáteszem, hogy annyira még nem látszott, ráadásul kabát is volt rajtam még akkor).

Persze jót nevetett rajta, hogy dehogy is, meg ilyenek, erre mondtam a barátnőmnek, hogy de-de, jól látja a kisasszony.

Hogy honnan tudta, nem tudjuk azóta sem, de biztos van valami ebben, hogy megérzik a gyerekek.

Szerintem is megérzik.

Minden kisgyerek mosolygott rám a buszon/utcán és van, amelyik meg is nézte a pocakom, pedig még semmi nem látszott.

Akkor én is azt mondtam férjemnek, hogy tuti érzik. :)

Szerintem is megérzik!

Kisebbik fiam 3 éves. Én 12 hetes kismama vagyok, gyerekek még nem tudják. A pici fiam már hetek óta csak úgy szólítja a pocakomat, hogy "baba". :) Senkitől nem hallotta még, egyszercsak jött neki automatikusan.

A felnőttek is megérzik.

A gyerekek még a teherbeesésre is pozitív hatással vannak. Én úgy estem teherbe, hogy elvittük egy unokatesót strandolni (először jött velünk), össze vissza szeretgetett aznap, és este megfogant a fiam. Pedig nekünk elvileg nem is lehetne gyerekünk...

Egyik péntek nálunk aludt a barátnőm, hogy egy kicsit babázzon. A fiam le se szállt róla, teljesen egymásba "szerettek". És lám hétvégén megfogant a kislánya.

Szerintem is érzik a kisgyerekek és az állatok is!

A lányom egyszer odajött a hasamhoz, figyelmesen nézegette, aztán kijelentette, hogy a babának szépséges gyöngyök vannak a szájában! Én akkor már tudtam a kicsiről, neki viszont még nem szóltunk, ezért meglepődtem, hogy milyen babára gondol, csak nem....?! Aznap nekiültem a netnek és kiderült, hogy a várandóság azon szakaszában jártam, amikor a fogak csírái fejlődnek! Ezek lehettek a kis gyöngyök. Szerintem ez elég elképesztő.

A kuvaszunk meg... na az aztán egy lökött jószág, fiatal állat volt még akkoriban, bevett játékunk volt, hogy lökdösődve taszigálva labdáztunk, majdhogynem játékosan bíkóztunk stb. Aztán egyik nap kimentem hozzá, és ne mvolt hajlandó játszani velem. Megállt másfél-egy méterre, és akárhogy provokáltam, nem jött dögönyözni... szaladgált jókedvűen meg minden, csak kínosan kerülte, hogy durváskodó fizikai kontaktusba kerüljön velem mégha játék céljából is (amikor simogatásról volt szó akkor persze jött meg minden). Másnap reggel pozitívat teszteletem. A várandósságom alatt nem volt hajlandó velem a régi módon játszani. Ahogy megszületett a lányom és szagmintavételre odavittük bemutatni a kutyához, megszimatolta, megvárta míg a párom betolta a házba a babakocsit, aztán első dolga volt hogy a labdával a szájában jól nekemrontson :)