Elég kényes kérdés, elolvasnátok?

Hány éves volt a kisfiatok?

Lehet, hogy nem jó ötlet, de ha már volt akkora, akkor talán érdemes lenne kipróbálni, hogy hátha megy a "nevetés". Újra megpróbálni mosolyogni, azokon a dolgokon amiket csinált vagy mondott. Remélem értitek, hogy mit akarok ezzel kifejezni. Nem önfeledt kacajt, hanem a szép napokra emlékező mosolyt.

Istenem :( Belegondolni is szörnyű... De mi történt egy ilyen pici gyerekkel? Bocsi, hogy megkérdezem, csak elképzelni nem tudom....

Szerintem adj időt a férjednek, de Én a babát nem vetetném el semmiképpen sem! Ha megszületik, és a kezébe tartja úgy is másképpen fogja gondolni a helyzetet!

Szia.Hát én itt bőgök a gép előtt.Sajnos mi is ugyan ebben a cipőben jártunk.Nekünk is jött egy angyalka egyből amit szintén csak én szerettem volna megtartani,apa szintén nem tudta feldolgozni a gyászt és őt sem nagyon érdekelte a terhességem.6.hónapban kezdett eljárni orvoshoz,teljesen magától.Szerintem látta hogy növekszik a pocak,ráadásúl megint kislányunk lett így biztos ő is elkönyvelte magában hogy őt a tesó küldte bár a mai napig nem beszél nekem az érzéseiről.A terápia segített neki így amikor mentünk szülni már nem a gyászos férjem volt hanem egy boldog apuka.Bentvolt a szülésnél és nagyon boldog volt.Adj neki időt,bár az nagy gond hogy nem szeretne segítséget hogy (túl élje) a gyászát.Ezt ki kéne beszélni és szakember segítségét kérnie.Kívánom nektek hogy boldogok legyetek és hogy a férjed megértse hogy ez nem megoldás amit most csinál veletek,bár ez egy nagyon nehéz dolog:(((

Isten áldjon meg titeket!

kedves kerdezo, en is ismerem a tortenetedet, mert meg emlekszem amikor errol irtal. azert tudom kulononskeppen elkepzelni a helyzeted mert a te fiad es az en lanyom most eppen egyidosek lennenek, es el se tudom kepzelni mit csinalnek ha tortenne vele valami. meg belegondolni is borszaszto hogy egy anya elveszitse a kicsi gyermeket, akit majdnem masfel evig szeretett, ovott, nevelgetett, aztan ennek hirteleb vege szakad. az en rosszcsontom itt jatszik mellettem, de ha csak arra gondolok, hogy tortenik vele barmi, osszeszorul a szivem. Igen, te anya vagy, barmi is tortenik, de a ferjeddel ez egy nehez folyamat lesz. szerintem attol fel a leginkabb, hogy ezzel a csopp pocaklakoval is tortenik valami, ezert nem meri szeretni, nehogy megint csalodnia kelljen. nem tudom hogy irjam le szepen, hogy ne fajjon, de talan ki kellene mennetek egyutt a kisfiatok sirjahoz (nem tudom szokatok e, vagy a ferjed szokott e), es megbeszelni a dolgot, es igen vele is, hozza is beszeljetek, hatha megenyhul a ferjed. valoban ez egy isteni jel, nem is vitas, a kisfiatok akarta hogy igy legyen, nem szabad hagyni hogy ez tegye tonkre a kapcsolatotokat, mert o sem ezt akarta volna. Talan mondd el a ferjednek, hogy azzal ahogy most viselkedik a kisfiatok emleket bantja, hogy ennek nem igy kene lennie, es ha szeret teged, akkor egyutt osszeszeditek magatokat. Esetleg ha idore van szuksege, vagy egyedulletre, hogy vegiggondolja magaban a tortenteket, akkor koltozz a csaladodhoz par napra, vagy hetre, hatha a tavolsag raebreszti arra, hogy mennyire szuksege van rad.

A leheto legjobbakat kivanom neked!

9 hónap nagyon sok idő. Lesz ideje elfogadni az új kisbabát, de felhőtlen örömet szerintem ne várj tőle. Az én férjem is rendkívül érzékeny ember, és a végletekig tartja magát, de végül mindig sikerül kibeszélnie ami bántja. Talán nem akar a szemedben elesettnek látszani, nem akarja, hogy megtudd mennyire retteg fél. Hiszen ő a férfi aki megvéd mindentől, és most nem tud segíteni. Talán téged félt, hogy mi lesz veled, ha esetleg megint történik valami (pl elvetélsz).

Tudom, hogy nem megoldást amit ő javasol, de a fájdalom és a kétségbeesettség sokszor kihozza az emberből a rossz gondolatokat is.

Minél jobban örülsz, szerintem annál jobban fog félteni.

Ha egy nagy sokk történik az emberrel, nehéz újra boldognak lenni. Te ugye más állapotban vagy, és a hormonoknak szerencse másként is éled meg a babavárást mint a férjed.

Tagad, és lehet még hónapokig tagadni fog. A gyásznak is vannak fokozatai ő most ért el a düh stádiumba, hiszen ő nem "ezt" a gyereket akarja.

Kitartást kívánok neked, és jó egészséget.