Hogy mondjam el a barátomnak, hogy terhes vagyok?

figy. 17 évesen elég fiatal vagy... lehet ezért nem érted hogy itt most nincs olyan hogy az ő érdeke. -tudom mert én is átéltem ezt. így. ebben a formában. pár éve. de, elhiheted hogy,

ez a te tested,

és első sorban a TE érdeked -neki kell felnevelnie ha megpattan vagy neked? ISzonyú 18-20 évem át egyedül gondoskodni talpalni azért, hogy mindent megadhass annak aki a legfontosabbá válik az életdben -hozzá teszem, biztos gyönyörű dolog is hogy van egy gyermeked..

-mert benned van nem pedig benne,

és ő rá is tartozik mert "segített" ebben a projektben.

Ez most nem az a kategoria hogy meghuztad az autot, hogy mondd el apának.

Én annak idején elmondtam, és -de ez én vagyok- a SAJÁT érdekemben -nem az ővében- nem tartottam meg. -ő alkalmatlan volt erre.

Csak a többiek véleményét tudom megerősíteni, azaz beszéld meg vele, és készítsetek valamilyen objektív tervet mindkét esetben.

Ami talán még nehezebb lesz, az a szülők bevonása az ügybe. Márpedig az elkerülhetetlen lesz, akárhogy is döntötök.

Én bíztatlak a megtartásra. Megváltozna az életed, és a barátodé is, ám akárhány ilyen esetről tudok, még egyszer sem láttam olyan anyát, aki ha végül megtartotta a gyermekét és megbánta volna, pedig hezitált előtte. Viszont olyat már sokat, aki nem tartotta meg, de utána összeomlott. Igen, egészen más pályára kerülne az életed, de van karrier gyerekkel is (feleségem a bizonyíték rá).

Szerintem is mindenképp mondd el a barátodnak, neki is kell tudnia róla.

Elhiszem, hogy jóformán gyerekek vagytok, és még nem érzed magad késznek, meg elég érettnek a gyerekneveléshez, de szerintem a legtöbb ehhez hasonló esetben az anyukák, főleg akik már egy kis szeretetet is éreznek a bennük fejlődő élet iránt, megerősödnek, érettebbé válnak. Egy ismerősöm szintén 17 évesen szült, és a barátja mondta, hogy sokkal felelősségteljesebb és érettebb lett, mióta a baba megvan. Szerintem ezek a dolgok kialakulnak úgy is, ahogyan ilyenkor alakulnak ki az igazi anyai érzések is, amelyek szerintem semmihez sem foghatók.

Szerelmem! Gyermekünk lesz. Tudom, hogy felkavar téged ez a gondolat, mert nem így terveztük a dolgot, de kérlek oldjuk meg együtt a nehézségeket. Csodálatos dologról van szó: apa lettél, én pedig anya vagyok! Mi ketten egy új élettel gazdagodtunk, és magunk is új életet kell hogy kezdjünk. Ha élünk a lehetőséggel, kapcsolatunk megerősödik e gyermek által. Mindenképpen gazdagodik személyiségünk, ha vállaljuk tetteink következményét. Itt az idő, hogy komolyan vegyük magunkat. A férfi legnagyobb vállalkozása, életének kiteljesedése, ha gyermekéről gondoskodik, ha "embert farag" belőle. Arról pedig hadd ne beszéljek, mit jelent egy nőnek az anyaság... Kár, hogy nem vagyunk még érettek a házasságra, de azért nincs még minden veszve...

Kérlek, teremtsük tehát meg a feltételeket a gyermekneveléshez! Próbáljunk meg arra koncentrálni, ami igazán fontos az életben! Lehetséges, hogy nehéz lesz a továbbtanulás, nehéz lesz a munka, hiányzik majd a korunkbeli fiatalok könnyed életstílusa, de hidd el, minden bulinál nagyobb örömöket tartogat nekünk ez a kihívás. A szülővé válás az élet iskolájában olyan érettségi vizsga számunkra, amire ugyan még készületlenek vagyunk, de a legfőbb dolog, hogy átmenjünk a vizsgán, aztán az élet majd megtanít mindenre. Képesek vagyunk rá, és ezáltal értékesebb emberek leszünk!

Nem tudjuk, hogy kell ezt csinálni, de „gyakorlat teszi a mestert”! Nem működne a világ, ha nem azt tapasztalná az ember évezredek óta, hogy milyen áldás forrása a szülőség, és milyen csodálatos dolog az életadás. Nem sokára majd nem is értjük már majd, miért is van most bennünk annyi félelem, lázadás és aggodalmaskodás. Bár kemény munkát, alkalmazkodást és áldozathozatalt kíván a gyermeknevelés, mégis boldogságunk beteljesítője lesz a gyermek. Felbecsülhetetlen ajándék, melyre igazán méltatlannak érezhetjük magunkat, mégis büszkéék lehetünk rá.

Most még talán azon törjük a fejünket, hogy mi mindenről kell majd lemondanunk, ha gyermekeink lesznek, később viszont majd úgy gondoljuk, hogy nincsen semmi, amit fel ne tudnának adni gyermekeinkért, akik végtelenül értékesebbek számukra mindennél, amink csak van. Kevesebb bevétellel rendelkezünk majd ugyan szabadon, de az élet sokszor azt bizonyítja, hogy a szegények boldogabbak tudnak lenni a kevésből, mint a gazdagok a sokból. Az egyszerűbb élet csak azt mutatja majd meg, hogy mennyi pénzt pazaroltunk el eddig... Szülővé válva, ha összefogunk, megtanulunk majd minden eddiginél jobban gazdálkodni erőforrásainkkal. Gyakran majd időhiányban szenvedünk, de az egyre jobb időbeosztás személyiségünk fejlődésének a legékesebb bizonyítéka lesz.

a titkolózós, hazugság árnyéka ott van a kapcsolatban. Roncsol, és előbb-utóbb robbanni fog. Pláne, ha megfejeled egy abortusszal.:-(

Úgyhogy szerintem is mondd el neki, az abortusznak meg nézz rendesen utána, nem egy fáklyásmenet sem előtte, sem utána, pláne, ha a szívedben a poronty megtartása mellett állsz.

Nem muszáj elmondani, de nehéz az ilyesmit eltitkolni. A műtét után egy ideig tartózkodni kell a szextől, vigyázni kell magadra és azt is nehéz titkolni. És hát nem titok ez!

A döntés viszont legyen a tied és a szüleidé, mert te egyelőre nem fogsz tudni gondoskodni a gyerekről. Nyilván az ő véleménye is számít, de te mondd ki az utolsó szót.