Mit tegyek hogy ne ezen agyaljak éjjel nappal?

Nekem egy kislányom van, nála születés után jöttek a problémák. Ráadásul valahogy be is vonzottam ezt szerintem. mert végig ilyesmiken görcsöltem.

Emiatt rettegtem egy újabb szüléstől is, ugyanis vele szülési sérülés következtében alakultak rosszul a dolgok.

Most mégis itt vagyok 39 hetesen, jóformán bármikor szülhetek...

De teljesen másképp állok hozzá. Abszolút igyekszem pozitívan gondolkozni, hogy velünk ez többször nem történik meg! Gyors szülés lesz, komplikációk nélkül, a gyerekemnek nem lesz semmi baja!

Másképp én is belehülyülnék a saját negatív gondolataimba.

Szóval ez tényleg csak rajtad múlik...

Mi a biztonság kedvéért ezúttal az őssejteket is levetetjük... Bár tudom, hogy nem mindenre biztosíték, de így meg főleg totál nyugodt vagyok!

Egyedüli gondom az, hogy csak jönne már, mert nehezen bírom a hőséget!

Szóval sok-sok pozitív gondolatot kívánok neked és sok nyugalmat. Vállald bátran a harmadik gyermeked és legyél biztos benne, hogy egészséges lesz!!!

Szia!

Tudom, hogy nehéz, és még nehezebb azt hallgatni, hogy ne lógasd az orrod és gondolkodj pozitívan, ha egyszerűen már benne vagy a depiben. Én is voltam depressziós, bár én tinédzser koromban, de tudom, hogy milyen rossz. Talán pszichológus segíthetne, ha kibeszélheted magadból a gondjaidat, akkor már is jobb, mert ami kint van az belül nem árthat. Szóval én azt mondom, hogy a legjobb lenne, ha felkeresnél pshichológust.

Csak erőt kell venni magadon és felböngészni a neten a telefonszámot. Időpontot kérsz és már ott is vagy az első konzultáción. Próbálj meg nőt keresni, ők jobban megértik a terhességedet, mint a férfiak (nekem mondjuk férfi volt a pszichológusom, a pszichiáterem viszont nő, szóval tudom mi a különbség. Mindkettőt nagyon szerettem de nagyon más).

Kitartás és szorítok, hogy ne legyen baj!!!

Szia!

A pozitív gondolkodás sokat számít, nagyon!!! Tudom, rossza a depresszió, de pont a kicsik miatt kell valahogy (ha segítséggel is) felülkerekedned rajta! A lányomat 38 hétre szültem, de már jóval előbb nyíladoztam. Aztán ikrekkel lettem terhes, félidőtől nyíltam, mindenki tuti biztos volt benne hogy korák lesznek, én folyamatosan mondtam hogy nem, nem lesznek túl koraiak, minden rendben lesz, stb. És így lett, igaz egy hónappal előbb, 35+5 hétre születtek, de szép súllyal, (2,5 és 2 kg), és egészségesen. Pici vesetágulattal, ami azóta már felszívódott, nem is jelentett problémát, nem foglalkoztak vele, csak két ellenőrző uh volt. Szóval nyugi, minden ok lesz, ha úgy neked könnyebb, kérj segítséget, és CSAK NAGYON POZITÍVAN!!! Szorítok nektek!

Én abszolút megértelek! Az első fiam asztmás 2 éves kora óta, a második oxigénhiányosan született, dévényre és egyéb gyógytornákra jártunk, mert nem jól fejlődött, későn állt fel, nehezen tanult meg járni. Ortopédia neurológia....

Most ott tartunk, hogy a nagyobbik fiam ugyan asztmás, de szinten tartjuk és teljesen jól van, a kicsit gyógyultnak nyilvánították 2 évesen, fut, szalad, ugrál....

Most 23 hetes vagyok, sokáig paráztam, de aztán átállítottam az agyam arra, hogy igenis most már jár nekem egy egészséges gyerek!!!!!

Ja azt még hozzá teszem, hogy az elsővel veszélyeztetett voltam, végig kellett feküdnöm a 9 hónapot.