Ki az aki bemeri vallani, hogy bizony elhanyagolja a ferjet /parjat?

Én elhanyagolom a férjemet - mostanában. Ennek persze megvan a maga oka: ő éli a kis életét, estig dolgozik (ezzel nincs is baj), majd a haverjaival sörözik és későn jön haza, lefeküdni aludni, nem igazán érdekli, mi van velünk. Másnap hajnalban kel és kezdődik az egész előről. Minden harmadik nap pedig 24 órázik (ilyenkor hajnalban megy és másnap reggel sokszor haza sem jön,a másik munkahelyén folytatja, úgyhogy 1,5 nap is eltelik úhy, hogy nem találkozunk), majd kezdődik az egész előről: este jön, hajnalban megy.

Persze most azt kérdezitek magatokban:

1: lehet, hogy a feleséggel van a baj? lehet, de nem mondja el, hogy mért így élünk vagy mi a problémája. Csak azt hajtogatja, hogy nekem nincsenek barátaim, az a bajom! Próbáltam elmagyarázni, hogy vannak, de az estéket, normális emberhez illően ők a családjukkal töltik (csak az alkoholisták töltik a hétköznap estéiket kocsmában), nem akarok befurakodni más életébe és nekem is arra lenne szükségem, hogy vele legyek.

2: mért nem beszélem meg vele? -számtalanszor próbáltam, de erre mindig az a felelet: "nem igaz, hogy mindig erre kell hazajönnie", vagy "tudta, hogy már megint balhé lesz". Hozzáteszem, direkt figyelek arra, hogy ne rontsak egyből rá...de mindegy milyen kedves vagyok...

Azt hiszem ő egyszerűen önző...Sajnos már a terhesség előtt is voltak ilyen problémák, de nem vettem elég komolyan őket, hibáztam :(

Hozzáteszem a gyereket ő is akarta, nem átverésről van szó...

Sajnos a haverok fontosabbak, mint én.

A hétvégi programokat is mindig úgy szervezi, hogy ne legyünk egyedül, ilyenkor 10-12 ember összegyűlik, akikkel "elvagyok", de ennyi, nekem semmi pluszt nem nyújt a társaságuk.

Szóval én már belefásultam a folytonos harcba :( Kezdek olyan érdektelenül viselkedni, mint ő. Ez persze nem tetszik neki, mindig azt kérdezgeti, hogy mi a bajom vele...pedig én már ezerszer elmondtam.