Ki az aki bemeri vallani, hogy bizony elhanyagolja a ferjet /parjat?

Én azt gondolom,hogy nem hanyagoltam el.Az esti programja az volt a férjemnek,hogy a pocakom közelébe feküdt és olvasott a bébinek.Ma már 6 hónapos és imádja a verseket.

Sokszor inkább én éreztem úgy,hogy elhanyagoltak. ;)

Úgy gondolom h ez a 9 hónap a piciről kell h szóljon ELSŐSORBAN!

Természetesen ez nem azt jelenti h a férj nem számít, de én úgy gondolom, h még a feleség, a nő, is sokkal fontosabb ebben az időben, mint a férj. Ez nem egy hosszú idő. Ki kell bírni. Sajnos van, h szex nem lehet, a baba, és a mama érdekében, de természetesen ezer meg ezer féle törődés létezik a szexen kívül. Egy "normális" kapcsolatban a férj nem fordulhat be ha kismama lesz a felesége. Ez egy közös döntés, és ez egy állapot. Elmúlik, és ha a lelki egyensúly megmarad, nem szabad h a baba a szerelem közé álljon.

Véleményem szerint természetes h ez az időszak a babáról szól és nem a férjről. És azt el kell fogadniuk a férfiaknak, h a vezető pozíciójukat egy időre elveszítik...vagyis nem elveszítik, hanem picit háttérbe kell szorítaniuk hiúságukat, és meg kell emberelniük magukat.

A mi helyzetünkben sincs ez másképp. Mindenkinek megvan a saját dolga. Természetes h a férjem dolgozik, sokat, én tp-en vagyok, már van egy gyermekünk, akiről én gondoskodok egész nap, este apával ökörködnek. Én ugyanúgy kiszolgálom a gyerekemet és a férjemet egyaránt, ez az én dolgom. Emellett gömbölyödök, és immáron a 31.hetemet taposom. Lassan vége, és a szex is visszatérhet normálisan. Emellett minden más mehet a maga módján. A férjem megmondta h imádja h mocorog a pici, de ő majd akkor azonosul a tudattal h már 4-en vagyunk ha megszületik a pici. Elsőször fura volt ezt hallani, de elfogadtam. Ő így gondolja, vigyáz ránk, de nem simogatja mindig a pocim, nem is puszilgatja. Megkérdezi minden oké e, és megy az életünk tovább a megszokott módon.

Nem hiszem h feltétlenül el kell hanyagolni egymást, de természetes h uralkodói posztjáról kissé visszaesik a férj ezekben a hónapokban. De az anyát sem szabad elkapatni. Jó szívósnak, és élettel telinek lenni. Főleg ha nem első gyereket várunk. A pici a lehető legjobb helyen van.

Ez az én véleményem

K.

Én ugyanúgy foglalkoztam a férjemmel terhesség alatt is, és mióta megszültem, azóta is (7hónapja). Amúgy is nagy a szerelem, de a terhesség óta még nagyobb, mi kb mindig egymáson lógunk. Nekem ugyanolyan fontos a babám, mint a férjem, nincs különbség. Mindkettőbe szerelmes vagyok.

(jó nyálas lettem, elnézést)

Egy barátnőm most vár babát, terhesség előtt csak úgy elvoltak a férjével, most újra dúl köztük a szerelem.

De van egy másik barátnőm, aki bevallotta, hogy most már fontosabb számára a babája, mint a párja.

Amikor hazajön a párom és lepihen, én mindig megkérdezem, hogy milyen napja volt. De ez már a babó elött is így volt.

A lazitás szerintem neki az, hogy munka után lemegy az edzőterembe futni, edzeni.

A pocakomat nekem is szokta simizni, főleg ha a kisfiunk nagyon mocorog, de mást nem nagyon tud még kezdeni vele :)

Sajna szexelnünk nem lehet, de azért megteszem ami tőlem telik, mégha néha kevésnek is tűnik.... :)