A párom nem akar majd bejönni a szülőszobára, és néha olyan, mintha nem is érdekelné a baba. Emellett mindent megtesz, de mégis ezt érzem. Lehet hogy csak én érzem így? A babát ő is akarta.

Kedves lányok! Elég tapasztalt vagyok a témában, azért merek írni nektek... Én úgy gondolom, hogy ha a párotok nem akar jelen lenni a szülőszobán, akkor ezt ne erőltessétek. Férjem az első szülésemkor benn volt, bár nem akart, de én nagyon szerettem volna. Azt mondta utána, hogy ő soha többet nem fog bejönni, mert nem volt nekivaló a látvány, s általában az egész esemény. Attól nem szeret kevésbé sem engem, sem a gyermekeimet. 2-3. szülésemkor a szülőszoba előtt sétálgatott, ott várt türelmesen, izgulva, s nekem is elég volt ez a tudat, hogy bármikor be lehet hívni, ha esetleg szükség van rá. Most várjuk a 4. gyerekünket, és természetesen továbbra sem várom el, hogy bejöjjön. Ha ő nem akar engem így látni, jobb ha nem teszi, azt mondta, hogy nagyon tehetetlennek érezte magát, én meg ott vonaglottam, és sehogy sem tudott segíteni...

Szóval: szerintem ne menjen a kapcsolatotok kárárra, hogy mindenáron erőltetitek az apukás szülést. Nagyon jól lehet anélkül is szülni, mert baromi nehéz munka, oda kell figyelnetek a babára!!! És most csak rá, nem magatokra, nem a párotokra! Itt a pici a főszereplő!

S még annyit: volt egy barátnőm, aki addig erőltette, hogy a párjával akar szülni, amíg szegény belement a dologba. Amikor már "komolyra"fordult a dolog, az apuka elájult, lábbal előre kellett kihúzni a szülőszobáról, az orvosmeg nehezen tudta a munkáját végezni, az anyuka pedig a férjével volt elfoglalva, tehát tök nagy felfordulás volt. Végül a kispapát a folyosón fellocsolták, mikoözben benn megszületett a babájuk... Állati ciki volt mindenkinek, még másnap is ezzel cukkolták őket a nővérek... SZÓVAL EZÉRT KÁR LENNE!!!

Szia!

Nálunk kicsit fordított a helyzet,emrt a párom szeretne bejönni,de én annyira nem rajongok az ötletért,de nem akarom megfosztani az élménytől.Gyanítom azért nem akar bemenni,ami miatt én nem rajongok az ötletért,hogy bejöjjön.Nem akar olyan állapotban látni,hiszen egy férfi számára érthetetlen,hogy ekkora fájdalommal jár a szülés,és legtöbben tehetelennek érzik magukat,amikor nem tudnak segíteni.Igazából nem is szeretném,hogy lássa,ah kibújik ott lent a baba,hiszen miután megnéztem egy szülést,örülök,hogy nekem sem kell látni.

A baba iránti érdeklődés azért olyan lacsony,mert még nem érzi,hogy apa.Számára még csak a pocidban van,és ő nem érzi az összes rezdülést,nem tudta,hogy milyen az amikor elkezd csuklani.Most,hogy már nagyon a vége felé járunk,a kispocaknak minden rezdülés látványos,így kezdenek kialakulni benne is az apai ösztönök,de még 10ed annyira sem mint bennem már kialakult.Benne majd akkor fog igazán,amikor először a kezébe fogta a kicsit.

Nyugalom,az elején én is éreztem,hogy mintha ő nem akarná,nem érdekelné a baba,de amint elkezd kifelé is életjelet mutatni,sőőt,amikor már szinte minden moccanása 1-1 hatalmas pocakhullám,akkor ő is elkezdi azt érezni,amit te az elején.

Jaj csajok ez nagyon erdekes tema. En is sokat gondolkodom ezen, hogy apas vagy ne apas szules. A parom szeretne, de en valahogy idegenkedem az otlettol.Azon goldolkodtam, hogy talan megkerdezem az orvost, neki mi a velemenye rolla. Jot tesz vagy csak hatral az apuka a szuloszobaban. Talan a tudat,hogy ott van kinn eleg nem? Habar nem szeretnem ettol az elmenytol megfosztani...de en meg nem szeretnem, hogy ugy lasson...nem tudom hogyan lenne jobb...Szerintem aki nem akar bemenni azt nem kell eroltetni.

Boldog babavarast mindenkinek! :)