Van itt olyan kismama aki fiút/lányt akart mindenképp de ellentétes nemű lett? Hogy fogadtátok a hírt?

Barátkozz a gondolattal, majd szépen lassan rájössz, hogy pont így a jó, a Jóisten nem véletlen küldte hozzád pont Őt! :)

Az első válaszolót pedig megértem,akit már ért bármi baj és veszteség, teljesen másként fogja fel.

Én eddig 7-szer voltam terhes, és egy szem egészséges kisfiam van. Természetesen teljesen mindegy volt, csak legyen! Azóta sem sikerül, küzdünk érte (kapcsolatunk is kezd már rámenni), de bevallom, ici-picit kisfiúnak örülnék, mivel legalább 5zsák kisfiú ruha van elraktározva és egy csomó kisfiús cucc, de legyen bárhogy is, annak is örülök. :)

Ne félj attól hogy megérzi a csalódásod, mire megszületik csakis ŐT akarod majd, és eszedbe sem fog jutni!!!

Nahát nekem érdekes egy történetem van:-) Kislányt akartam,de a 21hetesen azt mondták,hogy 80% fiú.Jobban örültem,mint egy kislánynak:)Na beleéltem magam,hogy na akkor most fiam lesz.

Annyira vártam,hogy fiam legyen,és hogy egyáltalán szülessen már meg,hogy a 25hetesen végül azt mondták,hogy 100%,hogy kislány:) Nem voltam szomorú:-) Egy percig sem!!

Vedd meg az Örülj, hogy fiú! című könyvet. Médea is onnan idézett, nagyon jó kis könyv, kb fél óra alatt végigolvasod, és végig csak mosolyogsz, majd mikor a végére érsz már el sem bírod képzelni, hogy hogy akarhattál lányt :)

Van másik változata, az örülj, hogy lány!

Elsőre kislányt akartam. Miután megtudtam, hogy terhes vagyok, kb. 4 nappal később közöltem a párommal, hogy fiunk lesz. Már nem is tudtam elképzelni, hogy lány lehet, csak fiú neveket néztem. Aztán a 20. hét körül kiderült, hogy tényleg fiú! Most a másodikat várom, nagyon kislányt szerettem volna, de megint fiúnak érzem. Nem olyan erősen mint az elsőnél, de megint inkább fiúra vagyok beállva. Még nem tudom, ki lakik bent, de most már csak az számít, hogy egészséges legyen.

A csalódottságod el fog múlni, hidd el. Szépen, lassan, ennyit kibír a picid. Sőt, szerintem így sokkal jobban tudsz majd rá figyelni, mert nagyon akarod őt és nem leszel elvarázsolva, hogy jajdejó, kislány. Nem tudom, érthető-e a vége...

Én végig kisfiút szerettem volna, míg a párom azt mondta ő inkább kislányt. Megbeszéltük, hogy nem kérdezzük meg a baba nemét, majd kiderül, ha megszületik, meglepetés lesz. Aztán a 30. heti ultrahangon rábeszélt, hogy kérdezzük meg. :) Nem kellett sok rábeszélés már nagyon kíváncsi voltam én is. A lényeg, hogy az orvos azt mondta, hogy úgy látja kislány :) Én nem vettem észre magamon semmit, de biztosan csalódottan kérdezhettem vissza, mert az orvos megkérdezte,hogy "Nem jó?" :D Mikor elmondtam a páromnak viszont rajta láttam is, hogy csalódott. Nem értettem, mert ő kislányt szeretett volna, de már ő is beleélte magát abba, hogy fiú. Ma pedig már mindketten alig várjuk, hogy kibújjon, ő pedig nagyon sokat beszélget vele és a nevén szólítja. :) Tehát ez előfordul nem is kevésszer. Hiába szeretnénk valamit, nem mi döntjük el, hogy milyen nemű legyen a baba. De szeretjük, legyen bármilyen :) Hidd el, mikor megszületik és a karodban tarthatod örülni fogsz neki, így is, hogy kisfiú. Sőt lehet lesznek olyan napok, mikor azt mondod talán jobb is, hogy nem kislány lett. Szóval emiatt ne légy csalódott, eljön még az idő, hogy lesz egy kislányod is. Akkor még az is jó lesz, hogy van egy bátyja, aki vigyáz rá :)

Off: kedves első!!!! Senkinek, de senkinek nem kívánunk ilyet. Ez nagyon csúnya dolog. Nem is értem, hogy írhattad ezt. Mondd el a véleményed, de NE KÍVÁNJ ILYET SENKINEK!!!!!!

Megértem az érzéseidet. De hidd el, hogy amikor a karodban tartod majd Őt, amikor először Rád mosolyog majd, és kimondja, hogy "Anyu!", rögtön bele fogsz szeretni. :) Az elején talán kicsit nehéz lesz, de ne félj.

Sok boldogságot a picihez, és jó egészséget Nektek!