Ti, 'hisztek' abban, hogy a babák már anya hasában is gondolatukban beszélnek?

Én teljes mértékben hiszek abban, hogy a baba és a mama között van egy tudatalatti kommunikáció. Van, akinél erősebb, és van, akinél nem lehet annyira észrevenni.

Hiszek abban is, hogy a baba úgymond tudatosan választja az anyát, a lelkük találkoznak először, és a babának kell ez az anya, ez a lélek, akitől meg akarja tanulni azt, ami ebben az életben a feladata.

Rendíthetetlenül hiszek abban, hogy a babám lelke már hetek óta 'megfigyelt'. Amint megtörtént a fogantatás, onnantól kezdve nem éreztem úgy, mintha valaki folyamatosan ott lenne velem. Aztán derült ki, hogy belém bújt.

Két magzat beszélget

Két kis magzat beszélget egy anya hasában:

Te hiszel a születés utáni életben?

Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is

azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is,

hogyan

nézne ki?

Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt.

Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.

Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp

nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De

mondok

én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a

köldökzsinór már most túlságosan rövid.

De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínûleg minden egy kicsit

másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.

De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet

egyszerûen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös

zsúfoltság a sötétben

Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de

mindenesetre

meglátjuk a mamát, és õ majd gondoskodik rólunk.

A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted õ mégis hol van?

Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetõen élünk.

Nélküle egyáltalán nem lennénk.

Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát

nyilvánvaló,

hogy nincs is.

No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is

érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg

azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!

Angyali édesanyák

Egyszer egy gyermek megszületni készült, és így szólt az Istenhez:

"Azt beszélik, holnap leküldesz a Földre, de hogyan fogok élni ott, hisz kicsi és védtelen vagyok?"

Isten azt válaszolta:

"A sok angyal közül kiválasztottam neked egyet, aki várni fog téged és vigyázni rád."

"De itt a Mennyországban nem csinálok mást, csak énekelek és mosolygok.

... Erre van szükségem, hogy boldog lehessek" - mondta a gyermek.

Isten így felelt:

"Az angyalod mindennap fog énekelni neked. És érezni fogod a szeretetét, és boldog leszel."

"És hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?" - kérdezte a gyermek.

"Az könnyű! Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz, és az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani beszélni" - válaszolta Isten.

A gyermek felnézett Istenre és így szólt:

"És mit fogok tenni, ha veled akarok majd beszélni?"

Isten rámosolygott a kisdedre és azt mondta:

"Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet, és megtanít imádkozni."

A gyermek kissé szomorúan folytatta:

"Úgy hallottam, hogy a Földön rossz emberek is vannak. Ki fog engem megvédeni tőlük?

Az Isten megölelte a gyermeket és azt válaszolta:

"Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha az az élete kockáztatásával jár."

A gyermek elszontyolodva nézett maga elé és így szólt:

"De mindig bánatos leszek, mert nem láthatlak téged."

Isten ismét megölelte a gyermeket:

"Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig melletted leszek."

Ekkor, bár nagy békesség volt a Mennyben, már hallani lehetett a földi hangokat. A gyermek sietve kérdezte:

"Istenem, ha most mennem kell, kérlek, áruld el nekem az angyalom nevét!"

És ekkor Isten így válaszolt:

"Az angyalod neve nem fontos. Egyszerűen így fogod hívni: Édesanya!"