Terhesen mikor érdemes vagy illik először elmenni orvoshoz? A betöltött 12. hét nem túl késő?

Nem tudom. De attól, hogy fél, még el kell menni orvoshoz... Minél tovább húzza-halasztja, annál rosszabb lesz, mert esetleg még az orvos is letolja és akkor az marad meg benne. Tehát az első orvosi vizsgálatról is kellemetlen élmények maradnak meg neki, nem pedig az, hogy végre először láthatta, hallhatta a kisbabáját és a szívverését... Ez pedig (legalábbi nekem) mindennél fontosabb.

Én nem tudom konkrétan, hogy miért nem megy el orvoshoz, az csak feltevés, hogy fél... Most lehet, hogy gonosz leszek, de ha megcsinálni jó volt azt a babát, akkor a felelősséget is vállalni kell. És főleg, hogy tervezett baba, talán kicsit jobban után kéne olvasni a dolgoknak, mert nem baj az, ha valaki nem tudja hogyan működnek ezek a dolgok terhesen, az viszont már baj, ha nem kérdez vagy jár utána a dolgoknak. :(((

Köszi a válaszokat! Bocsánat, hogy így tettem fel a kérdést, természetesen tudom, hogy hogyan zajlanak a dolgok. Én már a 6. héten UH-n voltam az első gyerkőcömmel, a másodikkal a 8. héten. Én ezt tartom jónak, persze mások vagyunk, más az értékrendünk, mindenkinek más a fontos. Egy másik fórumon feltettem ugyanezt a kérdést, de ott rögtön tisztáztam, hogy nem rólam van szó... Több mint 100 hozzászólás érkezett és Mindenki!!! azt írta, hogy én egy rosszindulatú, sz.rkeverő ember vagyok, mert milyen jogon szólok én bele más dolgába. Ha az illetőnek így jó, akkor az teljesen rendben van, hogy a betöltött 12. hétig a fülebotját sem mozdítja. Érdekes, hogy itt viszont mindenki velem ért egyet. Szerintem nagy hibát követ el... A kiskönyvet azért kérdeztem, hogy mi lesz, ha nem lesz meg a 12. hétig, mert nem tudom mi lesz akkor. Nekem addigra már bőven megvolt, így honnan tudhatnám, hogy mi van ellenkező esetben. Az ismerőseim szerint én egy elég precíz ember vagyok, de a terhességeim alatt ezt is próbáltam a maximumra tenni, és így elő sem fordulhatott volna, hogy nekem a 12. hétig ne legyen kiskönyvem, hiszen azokról a kis teremtésekről van itt szó, akik életem értelmei, a családomat mindennél jobban imádom. És tudjátok az volt életem egyik legszebb pillanata, amikor az én drágáim szívverését hallhattam, láthattam. Ők voltak a legszebbek, akkor is, hogy inkább emlékeztettek babszemre, mint emberkére. El sem tudom képzelni, hogy valaki nem vágyik erre az élményre és otthon ül a fenekén, miközben semmi biztosat nem tud. A hölgy egyébként még nőgyógyászt életében nem látott, pedig az ő korában már legalább rákszűrésre illett volna elmenni. :(