Apás szülésben kérhetek tanácsot? Nem vita.

Párom vajúdás alatt végig velem volt. Az elején beszélgettünk, még nem fájt annyira akkor, így jó volt, hogy gyorsabban ment az idő, mert nem voltam egyedül. Amikor elkezdődtek az igazi fájások, akkor már nem tudtam beszélgetni..., de párom legalább masszírozta a derekam. Fájáskor nagyon jól esett, hogy egy ponton nyomta-masszírozta a hátam. Ettől nem lett kevésbé fájdalmas a dolog, de valahogy mégis jobb volt tőle.

Nekem lelki támasznak jó volt, és azért mert a szülésznők sokszor hagytak ott, így egyedül lettem volna. Sokat nem tudott a férjem segíteni, de lelkileg jó volt nekem, hogy ott volt.

Amúgy a fejemnél tartózkodott. A vér meg hát...szerintem annyi magzatvíz után, amit látott (előtte folyt el, ott álltunk mindketten bokáig magzatvízben), már nem igazán számított "egy kis vér". :)

Nem látta a kibújást. Meg lehetett oldani, hogy ne telibe nézze...úgyhogy így jó volt.

Nekem bent volt a férjem. Ott van, ahol akar - csak ne zavarjon :-) Ha nem akarja, nem látja. Amikor elkezdődött a kinyomás, akkor mellém jött és az orvos elmondta neki, hogyan tud segíteni: fogta a lábam és tartotta a fejem.

Nem volt sok vér. Tudta, hogy ez természetes, vele jár.

Látta, hogy hogyan bújik ki, nem lett rosszul vagy ilyesmi.

És nagyon büszke magára :-)))))))

A szexuális életünk sem ment tönkre emiatt.

3. vagyok: igen, amit utolsó írt, az kimaradt.

Amikor az EDA-t kaptam, férjem akkor émelygett picit - eszünkbe jutott, hogy nem evett egész nap :-))

A leendő Apuka ha kíváncsi többet lát, ha nem annyira, akkor kevesebbet.

Melyik kórházban fogsz szülni?

Nálunk az szaftos résznél Apukát a fejemhez küldték, onnan nem látott túl sokat. FOgta a kezem a kitolásnál.

Lelki támasznak nagyon nagy szükségem volt a férjemre. Amikor jött a baba, a doki állandóan mondta a férjemnek, hogy jöjjön, nézze, most jön ki! Látja apuka? Nézze! A férjem meg a nagy ösztönzésre oda ment megnézni. A kinyomásoknál is sokat segített, tartotta a fejem. A doki végig mondta, hogy mit tud nekem segíteni a férjem. Néha szegénykémmel kiabáltam, hogy tartsa már erősebben a fejem, stb. A fájásoknál törölgette a homlokom, simogatott, masszírozott. Rengeteget segített. Néha viszont kellemetlennek éreztem a segítségét, ilyenkor rászóltam, hogy most aztán hagyjon békén egy kicsit. Persze megbeszéltük, hogy ne haragudjon rám ezek miatt. De ami az egyik pillanatban jó, a következőben már nem.

A férjem mondta, hogy amikor kijött a gyerek, csak nézett, hogy milyen fura színe van. Aztán a doki arcát figyelte és látta, hogy nem aggódik, tök nyugodt, így gondolta, hogy ez a szín a normális egy újszülöttnél. Utána elvitték letisztogatni, mérni, stb. Mondta a férjem, hogy le sem vette a szemét a fiunkról, nehogy elkeverjék, vagy valami :) Addig én megszültem még a méhlepényt és a doki befejezte a "munkáját". Ja, amikor kibújt a baba, a pocakomra tették. És a férjem vágta el a köldök zsinórt. Azt mondta, hogy nagyon kemény anyag, nehéz elvágni.

Nekem is bent volt a párom mind a 4 szülésnél. A 4. előtt mondta, hogy úgy érzi, nem tud semmit csinálni. Mondtam neki, a legnagyobb segítség maga a jelenléte, meg hogy szorítja a kezem. Állt a fejem mellett, szorította a kezem, meg halkan súgott mindig valamit a fülembe. Valami egész más olyankor ő is, a leggyengédebb énje jön elő.

Szerintem azt lát amit akar, mert oda fordítja a fejét ahova akarja. Én mondtam neki, hogy nekem nem az a fontos, hogy végignézze, hanem hogy ott legyen.

Fogalmam sincs, hogy mennyi vér volt, biztos hogy nem problémásan sok, mert nem volt utána gond.