Hogy mondjam meg az anyósomnak, h nem akarom, h bent legyen a szülésnél?

Szia!

Lehet, hogy bennem van a hiba, de nem értem, hogy miért nem szeretnéd. Azt írtad, hogy nagyon jól kijöttök, jobban, mint a saját szüleiddel, akkor miért nem?

A nyugalmad miatt egyszerre csak egy hegyet ugorj meg. Ráérsz még azon agyalni, hogy mi lesz ha hazamentek a babával, ezt most próbáld egy kicsit félretenni. Addig még sok víz folyik le a Dunán. Bár megjegyzem, nekem nagyon jól jött volna ha valaki megmutatja rajtam a fejést, mert én csak ketyerével tudtam fejni, arra viszont nagy szükségem volt.

A közös szülésről csak úgy tudod (talán) lebeszélni, hogy őszinte vagy vele: mond meg, hogy nem szeretnéd, hogy így lásson és ezt tartsa tiszteletben. Nem kell ide más témát bekavarni, neked sem esne jól, ha azzal támadnának le, hogy ezt nem, ezt sem és ezt sem szeretnék. Egyszerre csak egy hegy :)

Szia!

Szerintem először is ne stresszelj! 38 hetesen Neked már nyugalomra lenne szükséged, hogy fel tudj készülni lelkileg is a szülésre, meg az egész babatémára, hiszen első baba lesz.

Szerintem üljetek le hárman beszélgetni. Mondjuk az egyik közös ebéd után. A párod mondja el szépen az anyukájának, hogy nagyon hálásak vagytok minden segítségért, és mindent nagyon köszöntök, de vegye figyelembe, hogy ez elsősorban a TI BABÁTOK! Az a fontos, hogy az anyukája mit szeretne, neki mi az óhaja! A babának úgy is leginkább Rád lesz szüksége, nem pedig egy anyósra! meg kell értenie! Szépen vezessétek rá, hogy a szülésnél vagy a férjed, vagy senki! felnőtt ember, meg fogja érteni, csak mondjátok el neki kerek-perec!

É mondjuk jól kijövök anyukámmal, de már leszögeztem, hogy az első 1-2 hétben senki nem jöhet hozzánk!!!! Nekünk lelkileg is szükségünk van arra, hogy csak mi ketten legyünk (férjem) és a baba! Majd jön a védőnő, neki úgy is az a dolga, hogy segítsen, ha valami nem megy. Nálunk is első baba lesz, de úgy érzem, hogy mi ketten meg fogunk oldani mindent. Párom jól tud főzni, ebben segít, boltba megy, csekket befizet, mindent megcsinál, és a baba körüli dolgokat is mi akarjuk megoldani. Mondjuk anyukám vidéki (igaz, vonattal csak 1 óra) tehát nagyon nem is tudna maradni, mert ha itt lesz a baba, akkor már úgy sem alhat nálunk senki, nincs hely. De azért megbeszéltük, hogy hívom, ha mégis úgy látom 1-2 nap után, hogy valami nem megy. Ő reggel jön, estefelé hazamegy. Na, az anyósom másik kérdés, Ő szerencsére elég messze lakik, Ő nem tud csak úgy óránként vonatra ülni. Nagyon kedves, aranyos, csak éppen a falra mászom tőle! Ő még nem tudja, hogy 2 hétig nem jöhet, de ha találkozunk, akkor már neki is elmondjuk, hogy ez a mi kívánságunk. A szülés után 3-4 napig úgy is kórházban leszünk, majd akkor jöhet, megnézhet minket, aztán megy is vissza, tetszik-nem tetszik :) Igaz a mondás, legjobb rokon a távoli rokon! :)

Kitartás, beszéljétek meg!

Üdv: 32 hetes kismama

Hogy tudnád elmondani neki? Veszel egy nagy levegőt, és őszintén elmondod. Én mindenen túlesnék, mindent elmondanék neki, - azért, hogy leessen a kő szívemről, és oldódjon már az a stressz, - itt az ideje ennek is, nemde? Most "önzőnek" kell lenned egy picit. Ami valójában nem az! Mert ha ez így marad, és nem szereled, szerelitek le időben a mamát, akkor később a ti magatok és a baba számára is olyan űr keletkezik majd bizonyos helyeken, hogy ihaj..., és talán többé már nem lesz lehetőség betölteni.

Bocs, ha kicsit elszállt volt, amit mondani akartam, de a gyermek születésével CSALÁD születik, ami jelenleg nálatok a babával együtt fog 3 főből állni, nem többől.

Ha anyósod ezeket nem tudja felfogni, akkor nem is szeretetből csinálja a dolgokat, hanem csupán önzőségből segít. Talán ő maga valamit másként csinálna, mint anno tett? Ki tudja... Lényeg, hogy te ne hagyd magad! Mindent pontról pontra meg kell élni, nem véletlen, hogy erre igényed van, és a párodnak is! Az igény mellett pedig tehetség is lesz, ezen nem aggódnék egy percig sem. :)

Ez nagyon kellemetlen helyzet, amit leírtál. De nem szabad semmilyen kompromisszumba belemenni, ezalatt azt értem, hogy a "békesség kedvéért" bármit megengedni.

Én leülnék vele és a párommal beszélgetni és megmondanám, hogy a szülésnél feszélyezne a jelenléte. Azt hiszem ebben nincs semmi olyan, amitől nagyon megbántódna az anyósod. Hisz, ha szülésznő volt - tudja, hogy a szülő nő teljesen ki van szolgáltatva, és ebben a helyzetben az a legfontosabb, hogy a FESZTELENÜL érezze magát a kismama, ne legyenek gátlásai, mert akkor nem tud megfelelően együtt működni - akár császárral szül, akár hüvelyi úton. Ha ezt nem érti meg, akkor nem érzi át valóban a helyzetet vagy önző.

Bár lehet, hogy érteni fogja, hogy mi a kérésed, de ennek ellenére meg fog sértődni.

A szoptatás, a fejés és ezek a dolgok... Hát szerintem a szoptatás (és a fejés is) az egy intim dolog, ami az anyuka és a babája között történik. És ott egyáltalán nem kívánatos a "közönség". Persze az apuka az más, de csak az apuka, senki más!

Én egyszerűen nem érezném jól magam, ha az anyósom előtt kellene a melleimet "mutogatni" és ne adj Isten hozzá is érne, mert a fejésben akarna segíteni.... Ez olyan bizarr...

Szerintem minél előbb kellene tisztázni ezeket a dolgokat, mert a TE gyermeked és hiába vagy tapasztalatlan, az ösztön segíteni fog!!! És az ösztön mindenkiben benne van.

Ha az elején nem tisztázódnak ezek a dolgok, teljesen el leszel nyomva és nem fog semmilyen téren érvényesülni az akaratod.

Úgy neveld és ápold a gyermekedet, ahogy neked tetszik!!!

De gyanítom, hogy ebből mindenképp sértődés lesz, de én biztos engednék.

Elnézést, ha túl őszinte voltam.

Teljesen én azt gondolom mint az utolsó, és a többiek is adtak jótanácsot, azaz mond meg neki mert különben el leszel nyomva. A szoptatás meg tényleg intim dolog, semmi keresnivalója ott 3. személynek kivéve apuka.

Amúgy ha nem akarod hogy a szülésnél ott legyen, szólj a dokidnak hogy mit szeretnél és ezt tartsák tiszteletben, hiába akarja az anyósod elintézni, akkor se engedjék. Még jó hogy nem az egész rokonságnak árulnak lassan VIP helyet ki az első ki a második sorba... Semmi keresnivalója bent, hiába volt szülésznő.

Nem értem miért ilyen akaratos, persze megértem hogy Ti vagytok a családja, és nagyon örül az unokának és mindenben segíteni akar, de ez túlzás, mindennek van határa.

Teljesen természetes hogy szeretnél egyedül boldogulni és helytállni mint anya, és tök jó dolog hogy ha bármi kérdésed lesz vagy segítségre lesz szükséged akkor számíthatsz rá, de ne ő akarja már felnevelni és megszoptatni a gyerekedet.

Beszéljetek vele, mert később rosszabb lesz!!!

Kitartást és nagy erőt!

Üdv. Ani

A tegnapi 17:03-as vagyok. Kimaradt egy szó az utolsó mondatból, de biztos értetted mire gondolok.

....de én biztos NEM engednék.