Terhességi tünetek azonnali elmúlása adhat aggodalomra okot?

Sziasztok! Nem igazán vagyok még beszélgetős kedvemben, de azt hiszem úgy illik, és úgy korrekt, ha nem hagyok senkit kétségek között, főleg azok után hogy szorítotatok nekünk.

Sajnos a legrosszabb dolog történt, ami történhetet:-(((

Tegnap este elmentem a magánrendelőbe, és kiderült már nem él a baba. Először magamat hibáztattam hogy ha hamarabb megyek...De a doki megnyugtatott hogy nem. Amikor én már aggódni kezdtem hogy nem érzem a terhességi tüneteket, akkor előtte egy-két nappal történhetett a dolog. Nem akartam elhinni, kértem nézze meg még egyszer, mert semmim nem fáj, egy ici-pici görcsöm sincs. Még egyszer megnézte de azt mondta ez biztos. Még tegnap este bejött velem a korházba és művi befejzés lett a vége. Ma délelőtt pedig már haza is jöhettünk.

Mivel beszélgettem az orvossal erről a topikról, és azt mondta elolvassa ő is, ezúton is üzenem neki: Dr úr! Ön az egyik legkedvesebb, legőszintébb ember akit valaha ismertem. Szakmájának példaképe. Azt az önzetlenséget, tapintatosságot, és együttérző képességet amit ön képvisel, nagyon nagyon sok kollégájának tanítani kellene az egyetemen. Köszönök önnek mindent, és hamarosan találkozunk.

És néhány szó arról hogy miért írtam ezt le itt hogy ti is olvassátok. A mai világban egy ilyen nőgyógyász aki emberként-hangsúlyozom nem a pénzért, hiszen nem vagyunk annyira jómóduak- is odaáll a betegek mellé, és nem csak gépként, aki akkor is ha beteg, akkor is ha nyaral, vagy akkor is ha más programja van, elérhető, és gondolkodás nélkül segít, az azt hiszem mindent megérdemel!!!

Mondok egy példát: 3. gyermekünkkel voltam kismama, amikor egy karácsony előtt mentem a magánrendelőbe vizsgálatra. A végén szerettem volna fizetni a hivatalos tarifát, és a következő szavakkal nem fogadta el. Vegyünk belőle a másik két csemeténknek valamit karácsonyra. A váróba aztán ott lévő kismamák egymás között megbeszélve jöttünk rá, aznap mindenkivel hasonlóan cselekedett. Azt hiszem ezt nem kell tovább ragozni, mindent elmond.

Végezetül. Kismamák, leendő kismamák!! Kérlek titeket soha de soha ne legyintsetek egy problémára hogy ebből nem lehet baj. Inkább menjetek 100-szor potyára, mint egyszer ne. Saját példámon okulva: Ki gondolta volna hogy csupán az hogy "jól" érzed magad(nincsenek terhességi tüneteid) már magában baj lehet. Beszéltem az osztályvezető főorvossal is, aki azt mondta a magzatelhalások egyik legtipikusabb tünete hogy a korai terhességben elmarad a hányinger, émelygés. Persze nem vagyunk egyformák, senkit nem szeretnék megijeszteni csupán arra kérek mindenkit ha a legelső trimeszterben ilyesmit tapasztal menjen azonnal orvoshoz. Inkább feleslegesen. És amiért a legnehezebb elhinnem az az hogy sem vérzés sem egy csipetnyi görcs nem volt egyetlen percig sem. Ami talán tanulság nekem ebből az az hogy keresni fogom a hasonló kérdésű topikokat, aggodó kérdéseket és kíméletlen őszinteséggel fogom őket kérni menjenek orvoshoz azonnal.

Most még nagyon nehéz, de idővel biztosan jobb lesz.

Azért hogy minden ne legyen rózsaszín vattacukor sajnos volt egy nagyon negatív tapasztalatom is. Tegnap éjszaka amikor kiment az altató hatása-természetesen a férjem velem maradt- és sirdogáltunk az éjszakás nővér a következő szavakkal ripakodott rám. Ne zavarjam a többi beteget-jelzem kimentünk a folyosóra, és a sirdogálás az azért nyilván nem ordítás, és bömbölés-örüljek hogy van 3 egészséges gyermekem, mert másnak még egy sem sikerül. Mondanom sem kell hogy a "kedves" dolgozó talán 20 éves lehetett, hatalmas élettapasztalattal. Mikor ránéztem a férjem fejére, akkor jött el az a pillanat, amikor sietve kitessékeltem az ajtón, mielőtt még valami meggondolatlan dolgot csinálna. Persze a doki mondta hogy ez nem marad annyiben mivel hogy többen is hallották a fennt lévők közül.

Persze tisztában vagyok vele hogy Isteni áldás, hogy 3 gyönyörű gyermeket nevelhetünk, és nem lehet okunk panaszra, de akkor is! Ez nem ilyen egyszerű. Egy magzat elvesztése épp olyan fájdalmas a 10. gyerek után is, mint ha a legelső volna. Főleg amikor már tudod hogy biztos a terhesség és a gyerekeink elkezdenek tervezni hogy kivel fog lakni, szurkol a fiam hogy fiú legyen, mert akkor neki is lesz lakótársa a szobába, már a neveken gondolkoznak és így tovább..

Boccsássatok meg ha túl hosszú irományommal feltartalak titeket, esetleg untatok bárkit, de talán egy kicsit máris könnyebb.

Mindenkinek köszönjük tiszta szivünkből a jókívánságokat és az együttérzést, és kérni fogom Istent hogy áldja meg azokat az embereket- vagyis titeket akik ezt olvassátok- akik ebben a nehéz világban ismeretlenül is át tudják érezni mások fájdalmát, és próbálnak tanácsot adni, segíteni, legyen az akár negatív, vagy pozitív.

Talán pár nap múlva még visszanézek, de most megyek, mert pihennem kell, és még van egy borzasztó nehéz feladatunk a párommal. Férjem most ért haza a gyermekeimmel az anyukámtól, és közölnöm kell velük valahogy: mégsem lesz kistesó:-(((((((((((((((((((((