Jaj kismamik! Annyira elvagyok keseredve! Egyre jobban! Annyi rémisztö dolgot olvastam itt a szülésröl amit irtok! Tényleg ennyire fájdalmas és borzasztó?

Arra gondolj, hogy a kezedben tarthatod azt a babát, akivel már együtt élsz 9 hónapja. Csodálatos, leírhatatlan. Borzasztóan fáj, de kibírható, nagyon kevesen halnak bele:)) Én hüvelyi úton szültem 1 nap vajúdással, oxitocinnal, de rá egy héttel már mondtam: jöhet a kistesó.

Mondjuk én nem féltem a szüléstől, én már nagyon vártam a babámat és ez elvette a félelemérzetemet. De, mégiscsak féltem: nehogy beteg legyen, meghaljon vagy bármi baja történjen Neki.

Hidd el csodálatos érzés!

Az a helyzet, h nem adják ingyen azt a boldogságot, ami rád vár, de nem kell belehalni. Nem mondom, h kellemes, de van egy tuti tippem, a déditől tanultam.

Gondolj mindig arra, h még jobban fog fájni, még sokkal jobban. És amikor úgy érzed már nem bírod, hopp ott lesz a lurkó. Harc, az igaz, de nem lenne ennyi gyerek, ha túlélhetetlen lenne. Én 3 órával szülés után azt mondtam, h már szülném is a másikat. Ehhez képest 8 év lesz a két gyerek között.

Egyébként meg tessék abbahagyni a rémtörténetek olvasását. Sokféle ember létezik, van köztük olyan is aki kiszínezi a történetét, rátesz egy kicsit, sajnáltatja magát, elismerést akar kivívni. Ahelyett, h ezeket olvasod, kérdezd meg édesanyádat, nagyidat. De mindenekelőtt nyugodj meg, és próbáld pozitívan látni a dolgokat. Minden rendben lesz. Én megbeszéltem a kis pocilakómmal, h segíteni fog, és én is neki, és minden rendben lesz. Ez a lényeg. Ne izgulj. Természetes, h kutakodsz és félsz, hiszen nem ismered még ezeket az érzéseket, amik rád várnak. Én is ezt tettem, de ahogy olyan hallottam ami nem tetszett elhúztam. Kell ez nekem? Minek stresszeljem magam, amikor nekem könnyű gyors és gyönyörű szülésem lesz. Nyugodj meg, és jelentkezz, ha túl vagy rajta. Kíváncsi vagyok, te hogyan láttad!!!:))))

Gyors, könnyű szülést kívánok: Lencsi

én 2-t szültem, de mind2 után azt mondtam, hogy bármikor átélném újra.

minél jobban idegeskedsz, és félsz, annál nehezebb lesz.

nem kell mások véleményére sokat adni, mert nem vagyunk egyformák. egyik bnőm 45 perc alatt megszült, a másik 16 óra alatt, úgyhogy nem lehet ebből kiindulni.

biztasd magad szülés közben, mondogasd magadban, hogy jól csinálom, ügyes vagyok, és akkor könnyebb lesz. Fel a fejjel! ha annyira borzasztó lenne, mindenki csak egyszer szülne.

Ha létezik ember, aki nálamnál jobban félt a szüléstől, akkor megeszem a kalapom. Ez mindaddig tartott, míg a mostani párommal nem találkoztam. Helyre kerültek a dolgok. Amint eldöntöttük, hogy szeretnénk babát, szinte azonnal jelentkezett is. Mivel a fájdalom küszöböm nem túl magas, gondoltam, majd biztos később fogok parázni, amikor már közeledik a szülés. Nem így lett, még akkor sem féltem, amikor elment a magzatvíz otthon. Valahogy olyan érzés volt, mintha a "félős énemet" valami letompította volna. Az agyam tudta, hogy nem bírom a fájdalmat, mégsem utasított félelemre. Gondoltam, majd kérek fájdalomcsillapítót... aztán ott derült ki, hogy nem kaphatok epidurált, más meg ott nincs, ahol szültem... de még ekkor is csak a szemöldököm ugrott össze...oxitocint kaptam "helyette", ami ugye fájás erősítő. Mégis minden ment a maga útján. Nem állítom, hogy nem éreztem fájdalmat, de valahogy olyan érzéssel töltött el az egész, hogy ez most így van rendjén, minden egyes hullámmal közelebb kerülök ahhoz, hogy a karomban tarthassam a kisbabámat. Arra gondoltam, mi zajlik éppen a testemben, amikor "fáj" és örültem, hogy ha elmúlt és annak, is, ha jött a másik. Sokat jelentett, hogy ott volt mellettem a párom végig. Ha van rá mód, menjen be Veled, rövidebbnek hat az egész úgy. (Nekem össz. 13 óra volt, míg végre kint is találkozhattam a lányommal:) )

Ne félj semmitől, és gondolj arra, hogy mindenkinek más ez az élmény, éppen ezért azért megijedni, mert MÁSNAK borzasztó volt, teljesen felesleges. Higgy benne, hogy neked egy igazán különleges élményben lesz részed, amire egész életedben boldogan fogsz visszagondolni!