Más kismama is érezte, hogy egyáltalán nem törődnek vele, mióta kismama?

Persze anyummal meg a tesómmal minden oké. Igazábol őrájuk nem is tudok haragudni mert a hugomnak a kisfia sokat betegeskedik és mindkettőjüknek elég rossz a munkahejük. De ha akarnák azért egyszer-egyszer megoldhatnák, hogy bejönnek.

Anyósomat meg most ugy megutáltam, hogy nem is akarok már vele beszélni sem. Ő aza fajta, hogy ha én fehéret mondok ő biztosan feketét. Annyira próbáltam alkalmazkodni de hozzá ha megveszek akkor sem tudok. 4 évig türtem de most , hogy kismama vagyok duplán rosszul esik nekem minden szerintem. HA megszülök nem is tudom ki hoz nekem egy tányér levest. Majd a férjem étteremböl esetleg. Én meg anyu meg a tesóm után rohangáltam annyit, mind aketten voltak már korházban. De velem mi lesz. Most sajnálom nagyon magam.

Köszi! Én is ugy gondolom, hogy ma még sajnálom magam, de holnaptol már csak azon leszek, hogy össze szedjem magam, mert a kisfiamnak és a férjemnek is szüksége van rám.

Anyósommal nem is akarok beszélni mert olyan mintha lóval imátkoznék, erre jutottam itt magamban. Soha nem tudom, hogy mit gondol, vagy , hogyan fog reagálni. Csak ámulok rajta néha és már el sem tudom dönteni, hogy melyikünk a fura.

Szia! Jaj dehogynem ismerem azt a bizonyos fekete levest. Első perctöl kezdve irányitani akar minket. Szerintem ez is a baja, hogy nem kérem ki a véleményét vagy ha esetleg én jobban tudok valamit mint ő na hát akkor végkép betörik a feje. A férjem volt ott és nagyon utál anyósom, mostmár tuti, mert minden voltam csak jó nem. Át akart jönni kiosztani engem, hogy papucsot csináltam a fiábol.

Még jó, hogy a férjem nem engedte meg neki. De hiányozna ez most nekem.