Amióta terhes vagyok iszonyatosan bunkó tudok lenni, főként a párommal. Tudtam hogy nehéz lesz de mit csináljak?

SZia! Szerintem beszélj erről a dokiddal és őszintén mondd el neki a dolgot. Szerintem próbálj meg változni, mert a párod a végén tényleg faképnél fog hagyni! Talán, ha felkeresnél egy pszichológust, akkor tudna neked segíteni. Ne félj segítséget kérni!!!

A legjobbakat!

Keress fel egy szakembert és kérj tőle segítséget.

Én semmi változást nem vettem észre magamon, és kicsit túlzásnak is érzem ezt mert ugye minden ráfogható a hormonokra.

mielőtt bármit mondasz számolj el 3-ig és gondold végig, hogy a párod kell, vagy hogy elhagyjon. Ez legyen elég erő ahhoz, hogy visszafogd magad.

És menj szakemberhez, tudnak segíteni!

Szia!

Tény, hogy talán mindenki érzékenyebb és ingerültebb kicsit ebben az időszakban, ami valószínű a hormonok játéka. De mivel terveztétek a babát, gondolj arra, mikor "megbántod, bántod" a párodat, hogy Ő az , aki a pocakodban fejlődő kis élet egyik fele. Ha Ő nincs, akkor most Te nem hordanál a szíved alatt egy kisbabát. Próbáljatok meg közös, kellemes programokat szervezni, az is biztosan jót tesz. Mi pl. a párommal elmemtünk kirándulni, mikor szép volt az idő, vagy állatkertbe (mindketten szertjük az állatokat), egy finom ebéd egy kellemes kis vendéglőben... Használjátok ki ezt az időszakot, mert ahogy haladsz előre a terhességben , úgy már nem lesz ennyi lehetőségetek kimozdulni sem. Én 38 hetes vagyok, mennék is még , csak már nagyon elfáradok:( Boldog babavárádst és próbálj kicsit megnyugodni! A babának sem jó, ha mindig ideges vagy!

Szia!

Pedig sajnos nem tudok mást javasolni én sem, mint hogy valahogy erőt kéne venned magadon, mert a végén tényleg lehet hogy megelégeli. Egy férfi amúgyis máshogy éli meg a terhességünket. Ők picit kívülállok, már olyan értelemben hogy a mi testünk változik, bennünk zajlanak a hormonális változások. És igen, többségük "felkészül", próbálja elfogadni hogy igen a hormonok miatt vagyunk olykor zizik, de azért 5 hónapon keresztül elviselni, az elég sok! Próbáljatok sokat beszélgetni. Nekünk a terhességem alatt a legdurvább összeveszésünk egy pizzaszeleten volt (:)), és nagyon csúnyákat mondtam rá. Igazándiból én üvöltöttem vele. Utána persze én szenvedtem, rosszul éreztem magam, és odabújtam hozzá és elmondtam hogy ne haragudjon hogy ilyen bunkó voltam és ezt meg azt mondtam neki. Utána jót nevettünk az egészen. Azóta is voltak vitáink, de nem ilyen huzamos ideig. Próbáljatok sokat beszélni a dolgokról, mondd el neki, hogy te is nagyon útálod ezt, hogy ezt hozzák ki belőled a hormonok, és hogy ne haragudjon, és te pedig próbálj háromig elszámolni, mielőtt valamit megint a fejéhez vágsz....stb. Tudom, baromi nehéz a hormonok diktálta hisztéria ellen tenni, de valahogy meg kéne próbálni! Sok sikert!

35 hetes kismami