Kedves egy- vagy többgyerekes Kismamák! Hogyan bírjátok? Tudtok ajánlani valamiféle pihenési módszert?
36 hetes terhes vagyok. Van egy 2 éves kisfiam, aki állandó foglalkozást követel. Ha alszik csak akkor tudok pihenni, akkor is maximum egy órát. A derekam már egyre jobban fáj, a lábaimról nem is beszélve. Még kicsi, így nem érti meg. Apa dolgozik, elmegy reggel hétkor és este hatra jön csak haza, így a java részét a "melónak" én kapom.
Egy napunk nagyjából úgy néz ki, hogy felkel a gyerek fél nyolc körül, megreggelizik, nézi egy kicsit a tévét, játszik, rámol. Délben ebéd, utána követeli, hogy menjünk le sétálni, amit én csak fél óráig bírok állandó sétálásban, de ha játszótérre megyünk, akkor bírom egy óráig is. Mikor hazaérünk alvás van (a sétától el szokott fáradni, szerencsére) egy vagy másfél óráig, felkelés, megint játék, de már sokkal aktívabban, azt kéri, hogy bújócskázzunk vagy megkér, hogy főzzek neki ezt-azt.
Nincsen időm pihenni, az egész napomat neki szentelem, de már nem nagyon bírom. Imádom a kisfiamat, de néha üvölteni tudnék vele, hogy hagyjon pihenni. Éjjelente ha felkel, akkor a férjem szokott neki segíteni vagy egyebek.
Valami tipp? Hogyan tudnék egy kicsit többet pihenni? Nagyon nem esik jól az állandó ugrálás, ráadásul amint leültem, már megint valami kínja van a fiamnak. Nagyon nehéz! Segítenétek?
Egész nap nem tudtam válaszolni, de most bepótolom. :)
21:58-as!
Igen, megnyugtat, hogy nyugodt a babád! :) Az én kisfiam is nyugodt volt, de ahogy nő egyre elevenebb.
A férjem ma nagyon sokat segített, levitte sétálni, játszott is vele, együtt főztek, amíg én tévéztem, mostam vagy aludtam. :) Nem is tudom, hogy mire mennék a férjem nélkül.
08:11-es!
Na, a háztartás a másik véglet.
Őszinte leszek: már nem is végzek háztartást. Persze felporszívózok, letörlöm a polcokat, de más egyébre nem nagyon tudok erőt fordítani.
Megfogadtam a tanácsokat amúgy, és ma már javult a helyzet, de ebbe valószínű apa jelenléte is közrejátszott.
Ma este, vacsora után, hárman társasjátékoztunk. Élveztük is. :)
A férjem próbálta neki ma magyarázni, hogy körülbelül egy/másfél hét múlva (reméljük kicsit tovább kihúzom) már négyen leszünk. Azt is próbálta neki elmondani, hogy nekem pihennem kell, nagyon sokat és a "segíts anyának egy kicsit" mondatot is bevetette. Láttam, hogy érti. :)
Ha az apja magyarázza, akkor szívesebben megérti, mint hogyha én magyarázom.
Amúgy nekem is van egy bátyám, köztünk három év van, de engem a bátyám követelt. :)
Remélem majd egy idő után az én fiam is egy kis kincsként fog tekinteni a kis tesójára. :)
Persze, féltékeny. Olvastam Vekerdy könyveben, hogy ilyenkor nem kell erőltetni, hogy szeresd kistesót mert az olaj a tűzre. Hanem elmondani, hogy ő is a mi gyerekünk mint te stb. Persze tanácsot osztogatni mindig könnyebb mint megoldani, de biztos meg fogjátok oldani.
Nekünk még 1 van, de már ezért dilemmázom a következőn. Nem merem, félek nem is bírnám fizikailag.
Én is így voltam vele. A kisfiam sem volt tervezett, ahogy a tesó sem. Mikor a fiammal voltam terhes, akkor azért paráztam, hogy nem leszek jó anya. Most a tesónál azért parázok, hogy a fiamnak nem tudom megadni azt, amit eddig. Jó lett volna várni még a fiam születése után három, négy évet a második babával, de jött magától. Nem bánom.
Valahogy megbirkózunk vele. Most már nem sok van hátra. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!