Nem féltek attól, hogy valahol az utcán vagy máshol, mások előtt lesztek rosszul?

Féltem én is,be is következett. Leesett a cukrom, és Cora közepén eszméletlenül estem össze..:\

Én egyszer véradás után ájultam el metrón. Kb 5-en odaugrottak, vizet locsoltak az arcomba, megállították a metrót és hoztak ásványvizet. Szóval nagyon segítőkészek voltak az emberek, így a terhességem alatt már nem féltem. Sokat hánytam az elején, és mivel ügyfélszolgálaton dolgoztam, szó sem lehetett róla, hogy bejárjak dolgozni :-)

De, én féltem anno tőle, mivel sokszor hánytam. Elég volt, ha az utcán láttam egy csomó kutyagumit, hánytam. Ha itthon eszembe jutott, megint:)akkor nem volt humoros, ma annak tűnik:)) Mikor elmentünk nyaralni, a szomszéd azt hihettem, folyton hányásig iszom magam:)Ha nem hánytam a gyomrom fájt, ha meg hánytam, iszonyat erőtlen voltam. egyszer egy padon csak a fejemet hajtottam párom ölébe, amit egy német házaspár meg is jegyezett hangosan, kicsit rosszallóan:( Nah az, rosszul esett.

Igen, volt olyan, hogy az utcán jött rám, igaz, senki nem látta. Én is iszonyatosan szégyelleném, de erről nem tehet az ember. Vagy hordasz egy zacsit a zsebedbe és azt kapod elő!