Valaki beszélgetne velem erről?

Az anyaság ösztönös! A Te gyereked nem lesz buta ha eleget foglalkozol vele! A párodnak mond el azt is hogy sok a probléma és ezért érzed így ....a bizonytalanság miatt, de persze nem tudnád megtenni. meg fogja érteni, de az biztos hogy ő is a baba miatt bukott ki. Az én párom is biztos kiakadna ha ezt mondanám neki. Te is kiakadnál ha ő mondaná ezt neked mégha ilyen feltételes módban is! Én tudom mit élsz át. Én megházasodtam, megszületett a fiam, elváltam és most megtaláltam azt aki mellett jó minden pillanat. Most bevállaltuk a babát és esküvőt is lesz hamarosan. Az élet olyan furcsa. Muszáj kompromisszumokat kötni ha boldog szeretnél lenni. A pénzügyeket pedig beszéld át a pároddal.

Szép babavárást!

Szia!

Én is 21 éves vagyok és mit ne mondjak nem épp gondoltam volna hogy a közeljövőben anyuka leszek.

Most pedig (hosszú hezitálás után) 32 hetesen várom nagyon az első kislányunkat a párommal! Nekem is feltörtek a fejemben az abortusz gondolata, aztán a pszichológus, mert azt hittem depressziós vagyok vagy ilyesmi. Pedig csak a hormonok. Egyszer sírtam, egyszer nevettem és imádtam a születendő apró és védtelen pici gyermekemet. Így már 22 hét távolságából visszagondolva mindenre, borzasztóan örülök hogy megtartottam a picit és nem hallgattam a rossz gondolatokra. A Miénk nem tervezett "szerelembaba", egy hónaposan tudtam meg hogy hárman vagyunk, lehet ez is rá játszott a hangulatingadozásokhoz. Most meg a pocimban játszik! Hidd el fenomenális! A lényeg az hogy ne félj attól hogy megváltozik az életed! Ha kisbabád van akkor már jobb nem is lehet! Mindenkinek nehéz fiatalon átállnia (ilyenkor még szívesebben bulizna meg barátkozna az ember) de megéri! Szülés után az első pár hónapot ha átvészeljük utána minden megint a rendes kerékvágásban lesz mint rég azzal a különbséggel hogy életet adtál, van kiért élned, cselekedned küzdened!

Jó Babavárást! :)