Valaki beszélgetne velem erről?

Mennyi idős vagy?

Ha megszületik a baba, bánni fogod, hogy egyáltalán átment az agyadon, hogy ne tartsd meg! Akik mégsem az abortuszt választották, mind örülnek, és ma már eszükbe sem jutna. Az élet egy hatalmas ajándékot adott neked, vigyázz rá! Tudod mennyien csak álmodnak erről??

Minden rendben lesz.

Csak arra gondolj, h a "rossz anyák" nem is gondolkodnak arról, h vajon jó anyák lesznek-e majd, h meglesz-e mindene a kicsinek, stb.

Elmúlik, a terhességi hormonok miatt van, de törődj vele, próbálj arra gondolni, h szuper lesz, és minden jól fog menni.

biztos vagyok benne, h nem fogod elvetetni, csak félsz, én is féltem, mindenki fél, h mi lesz, hogy fog menni, aztán meg belerázódtunk, te is bele fogsz.

Boldog babavárást:)

Ilyenkor rengeteg hormonális változás megy végbe a női testben, normális, ha vannak negatív gondolataid. Nekem is voltak, féltem a változástól, a szüléstől, a felkavart életemtől, a felelősségtől. Az első babámmal hat hétig tartott majdnem, míg szerelembe estünk, az első időszakban csak nyűgnek éreztem. Azt mondják, ez is lehet normális.:) Ha eddig örültél neki, az jó jel: fogsz is majd, és biztosan jó édesanyja leszel.:) Ne aggódj, ne parázz, inkább használd ki ezt az időszakot: olvass, meditálj, foglalkozz magaddal. És beszélgess valakivel a félelmeidről, mondjuk a pároddal. Az is normális, ha benne is vannak kételyek. Nagy felelősség egy kicsi embert a világra hívni, ő is biztosan aggódik picit.:) De gondolj a rengeteg boldog anyukára: ők is túlestek ezen mind, amin ti. Ki így, ki úgy.

Sok-sok boldpogságot a babával és türelmet, meg kitartást!

Csak a hormonok játszanak Veled, ne aggódj (nem szégyellem bevallani, nekem is voltak ilyen sötét gondolataim a hormonháborútól)! :)

Kitartás, boldog babavárást!

Én sem tudom, hogyan kell anyának lenni, de majd belejövök!

Szerintem nyugodj meg, és próbáljatok jobb körülmények közé költözni, főleg nyugisabb helyre, és biztos másképp fogod látni a helyzetet.

Sok erőt kívánok neked, fel a fejjel!

És gondolom megtartod ezt a babát, szóval őhozzá is sok boldogságot.

Én is bepánikoltam kicsit az elején, de mikor már mocorgott annyira jó érés töltött el. Most 3 éves és nem adnám semmiért. Igen..... megváltozott az életem, nem is kicsit, de lássuk be ez nem feltétlen rossz. A legszebb pillanataimat a fiam okozta nekem az életem során. Nem tudtam, hogy képes lehet egy ember ennyire szeretni, és tudod milyen megható mikor a gyerkőc először mondja, hogy Szeretlek vagy, hogy Anya. Nekem is volt a terhesség elején néhány bizonytalan pillanatom pedig egész addigi életemben babát szerettem volna. Féltem, hogy nem leszek jó Anya vagy nem fog szeretni. Most minden nap elmondja hogy Anya Te vagy az Én Szerelmem és próbál néha szerepcserézni ami annyira jó mert azt csinálja amit Én szoktam vele! Mondja, hogy gyere kicsim bújj hozzám, ne félj majd Én megvédelek. Megkérdezi nem vagyok-e éhes vagy szomjas és mit szeretnék játszani....aztán elmondja holnapra mit tervezett majd olvas nekem ( amire emlékszik mondja vagy ami épp foglalkoztatja). Nekem a párkapcsolatom volt az oka a bizonytalanságomnak....ezt most látom már, akkor másképp láttam.

Sok sikert a döntéshez, de remélem bárhogy döntesz nem bánod meg. Én a baba mellett döntenék!

3 éves kisfiú anyuja és 13 heteske

nyugi!!!!!!!

csak a hormonok ,miatt érzel így!én 9 hetes terhes vagyok,tehát majdnem egy idősek (amúgy is majdnem mert 25 éves vagyok).csak annyi különbséggel hogy nekem már a második babám.

én az elsőnek nagyon örültem és minden nagyon jó volt.de most néha én is félek.elvetetni nem akarom,eszembe se jutott.csak félek a szüléstől mert tudommi vár rám,félek a szoptatástól,mert tudom milyen az amikor kő kemény a cicim és tiszta csomós és milyen fájdalmas azt szétmasszírozni benne.meg egyáltalán félek attól hogy hogy fogok két gyerekkel boldogulni.éjjel-nappal állandóan készen lenni mindenre.24 órás műszak az első pár hónapban.

ezekkel nem elijeszteni akartalak.csak azt akartam ezzel bebizonyítani hogy a hormonok mikre nem képesek.te ne félj semmitől!!!!

a szülés nem olyan borzalmas,ki lehet bírni.sőt amikor a kezedbe fogod a kis csöppséget akkor el is felejtesz minden fájdalmat!!

a szoptatásra is csak figyelni kell és akkor nem lesz semmi gond.szoptatás után mindig masszírozd majd át a cicid és nyomkod meg egy kicsit és akkor nem lesz csomós és nem fog fájni.

az első pár nehezebb hónap meg hamar elszalad!

látod én is tudom hogy nem kéne félnem csak ezek a hülye hormonok .......

szóval nyugi!és kitartás!!

boldog baba várást és jó egészséget nektek!