Toxémia miatt császározott anyukák leírnátok történeteteket? Hogy kezdődött, hogy végződött?

Húúú, hát az én esetem nem volt ilyen durva. Ugyan félidőtől kezdtem vizesedni, nagyon durván, de a vérnyomásom csak az utolsó héten ment fel és a 3-4X1 Dopegyt elég is volt rá, nem is kellett befeküdnöm, csak túlhordás után pár nappal, akkor is leginkább rossz NST-k miatt. Két napon belül megindították a szülést (szintén rossz NST miatt), de semmire nem reagált rendesen a szervezetem, nem haladt a tágulás sem, meg a gyerek feje is nagyon fenn volt még, így lett császár. Ott aztán rögtön ki is derült a rossz NST-k oka: totál meszes méhlepény. Szerencsére a babámnak semmi baja nem volt, ő még szerintem maradt volna legalább 1 hétig odabent. Szülés után normális a vérnyomásom, még most is, 32 hetes terhesen is, most kezdek picit vizesedni, de ez már belefér. Én nem tartottam attól, hogy másodszorra ismétlődne a toxaemia, és tudtommal az első terhességben van rá nagyobb esély. Persze, nem árt odafigyelni. Kívánom, hogy minden legyen veletek a legnagyobb rendben!!! :)

A szülésem történetét ott kezdeném, hogy 20 év körüli voltam, amikor közölték velem, hogy nem lehet gyerekem. Most 38 éves vagyok jobb oldali petefészek cisztám volt, mikor megfogant a fiam. A terhességet elég jól bírtam, nagyon jó volt a légkör mind itthon, mind a munkahelyemen. A 30 hét körül nagyon el kezdett fájni a lábam, amúgy minden rendben volt. A 34 héten mentem kontrollra a védőnőmhöz. Kicsit magasabb volt a vérnyomásom, azt mondta várjunk 5 percet, mert sosem volt gond a vérnyomásommal. 5 perc múlva magasabb volt. Hívta a dokimat, aki belgyógyra küldött. Ott már 180 fölötti volt. Ők is hívták a dokim, aki felhívott a szülészetre. Megmérte 210. Kérte, hogy menjek vele. Össze - vissza telefonált én meg néztem, nem fájt semmim. Majd odajött hozzám és azt mondta,ne izguljak, de most azonnal császárra van szükség. Hirtelen rengetegen körülöttem, miközben vetkőztettek, hívtam anyut, hogy szülök,( nagyon megijedt szegény nem volt időm további beszélgetésre). A férjem éjszakás volt, tudtam, hogy nem veszi fel a telefont. Az jutott az eszembe, hogy el sem köszöntem tőle, had aludjon, csak a szokásos rutinvizsgálatra megyek. Cikázott minden a fejemben miközben azt kérdezgettem folyamatosan,hogy mi van a fiammal. Kérdezik a nevét, de mi még nem döntöttük, csak azt tudom, hogy a férjem az ő nevét szeretné. Hát legyen István (csak egészséges legyen, nem igaz?)Nagyon aranyos volt mindenki, de mintha ők is olyan ijedtek lettek volna mint én. Nem sírtam csak rettenetes félelem fogott el.Átvittek a műtőbe, még több ember.Ott már mérhetetlen volt a vérnyomásom.Iszonyú lassan telik az idő kezdek nagyon rosszul lenni, de a maszkot nem szabad feltenni, amíg nincs minden kész. A dokim szól az altatósnak, hogy mehet,majd ébredés, anyu és a férjem az ágyamnál. A fiam jól van, de átvitték egy távoli város intézetébe, a mi kórházunkban nincs olyan felszerelés, amire a fiamnak szüksége van. Ő 2 hetet töltött ott én itt (nem megy le a vérnyomásom). Tejem már van a 2.naptól. Férjem minden reggel viszi Istinek. Később elmondják az orvosok,hogy terhességi toxémia miatt kellett azonnal császármetszést végrehajtani. Tényleg,d e tényleg mindenki aranyos a kórházban. Sorolhatnám mennyire sokat segítettek és segítenek a mai napig. Az újszülöttes, aki először tartotta a kezében a fiam, a múlt héten vitt minket orvoshoz, bármikor hívhatom.Isti már 5 hónapos Icp-je van, hetente torna, de jól van. Végigneveti a napot. Szinte egész nap játszunk. Sajnos sokszor bevillan az a mérhetetlen ijedelem és kétségbeesés, amit akkor éreztem, amikor az orvosom elém állt megfogta a vállam a szemembe nézett és azt mondta,hogy NAGYON GYORSAN VETKŐZZÖN, MŰTÉT. Szóval ez az én történetem szerencsére happy end-del. Köszönet érte mindenkinek!!

Szia! Ciszta miatt sokáig nem jött össze a baba! Gyógyszerrel kezelték a cisztákat, elmúlt, és utána egyszerre össze is jött! Semmi gondom nem volt a terhességgel, minden eredményem tökéletes volt, vérnyomásom végig jó volt! 27.ik héten elkezdtem vizesedni, először a bokám, majd a kezem is, annyira zsibbadtak a kezeim, hogy a kanalat nem bírtam megfogni! 31.ik héten voltam védőnőnél a doki előtti nap, minden rendben volt, vérnyomásom 110-es, fehérje nem volt a vizeletemben! Másnap mentem dokihoz, meg ultrahangra! Minden a legnagyobb rendben volt! (Mivel vizesedtem, doki már 28.-ik hét körül ajánlotta, hogy mérjem otthon a vérnyomásomat!) Ugye dokinál is, és az ultrahangon is rendben volt minden! Másnap dolgoztam, munkából haza érve megmértem a vérnyomásom, 145 volt! Hívtak védőnőmet, hogy ez még nem-e magas, nem vette fel! Eltelt egy kis idő, megmértem megint, 180-es volt, de addigra már csak ügyelet volt! Párom mondta, menjünk be ügyeletre, adnak vérnyomás csökkentőt, és minden okés lesz! Bementünk, már azzal fogadtak, hogy be kell feküdnöm, lehet egészen a szülésig, ami még majdnem 10 hét lett volna! Néztek fehérjét, addigra már tele volt fehérjével a vizeletem, pedig előtte két nappal még nem volt benne fehérje! Rátettek NST-re, néha hallottak szívhangot, néha nem! Azonnal hívták oda a dokikat, akik mondták, hogy azonnal műtét! A többi részletre nem emlékszem, mert annyira gyorsan történt! Felkészítettek gyorsan a császárhoz, de nekem minden olyan gyorsnak tűnt! És már műtöttek is! Igazából attól az időponttól, amikor mi a párommal beértünk a kórházba, és a gyermekem megszületésének idejéig nem telt el két óra! Korababa lett, nem volt másfél kiló! Én 3 napot szubintenzíven voltam, a babám másfél hónapot a korán! Igazából szerettem volna második babát, de ezek után nem merek bevállalni! Ha nem lett volna ez az egész, már most bevállalnám, de így nem merem!