Második babámat várom, a fiam 2,5 éves vissza van egy hónap. Ma kibuktam úgy érzem nincs türelmem a fiamhoz, megijedtem, hogy nem fogom bírni. Van, volt így más is?

Én pont ugyanígy vagyok,épp ma gondolkoztam el ezeken a dolgokon,csak annyi különbséggel,hogy én a 3.babámat várom.Igaz az első már 13éves,de még őrá is oda kell figyelni,kamaszodik...A második is lány és ő is 2,5éves,de két fiú veszett el benne:)Most úgy néz ki kisfiam lesz.Nekem is lenne segítségem,de én nem vagyok az a fajta,aki kérvényt nyújt be,a mamáknak,hogy hé gyertek már segíteni,mert megbolondulok...Inkább csendben végzem a dolgomat,mint most is,szinte reggeltől estig ugrálok és estére már úgy ki vagyok,mint a kutya.Ezek után joggal gondolkodik az ember,hogy mi lesz,ha meglesz a kis töki?De fel a fejjel,majd megoldjuk,én legalábbis optimista vagyok,az élet megtanított arra,hogy küzdjek,soha ne adjam fel és mindig a jó oldalát nézzem a dolgoknak.Most joggal kérdezhetné mindenki,hogy miért nem vártam még egy pár évet,de a koromnál fogva ez nem lett volna túl jó ötlet.De majd a két kicsi összenő és ők számíthatnak egymásra:)Csak egy pár év,az úgy elrepül,hogy észre sem vesszük!

Ne aggódj, ez teljesen természetes, ezt a hormonok teszik. Nehéz lesz, de ezt vállaltad és meg fogod tudni csinálni :)

Ja és nekem még 6 hét van hátra:)Szóval nagyon egy cipőben járunk:)

Nincs vas hiányod? adódhat tőle türelmetlenség, idegesség.

33 éves 34 hetes terhes vagyok, második baba, a nagyobb majdnem 3 éves. Én minden este bepánikolok, rettegek a szüléstől, félek attól is, hogy mi lesz nélkülem itthon azalatt az idő alatt, amígy bent vagyok....stb. Ez mostanában van így, hihetetlen túlkomplikálom a dolgokat, és mindenen sírok, leginkább olyan dolgokon érzékenyülök el, amelyek gyerekekről szólnak.