A barátommal első gyerekünket várjuk, miért vannak ilyen szélsőséges érzéseim mostanában?
Védekezés mellett estem teherbe, fizikailag természetesen már alkalmasak vagyunk gyerekvállalásra, de szellemileg még talán nem. Én szerencsére befejeztem az egyetemet, nem kell halasztanom, egyedül a munka miatt sajnálom, mert jó lett volna most elhelyezkedni, kaptam is volna lehetőséget egy cégnél, de így már ugye nem vesznek fel. A barátom miatt lelkiismeretfurdalásom van, mert Ő fotósnak tanul, és ki szeretett volna menni egy évre Franciaországba ösztöndíjjal. Nagyon fáj a szívem, ha arra gondolok, hogy neki most miattam kell itthon maradnia, pedig most rengeteg lehetősége lenne, annyira tehetséges fiú. Mindennél jobban szeretem és azt szeretném, hogy meg tudja valósítani az álmait, tudom, hogy ez most csöpögősen hangzik, biztos a hormonok is közrejátszanak, de mindig is támogattam, mióta ismerem, mert tudom, hogy egy kincs. Egész pontosan úgy érzem (tudom, hogy hülyeség), mintha én szúrnám el a jövőjét azzal, hogy gyereket várok. Talán azért érzem így, mert jobban szeretem magamnál, és bár nekem is sok mindent fel kell adnom, de az Ő áldozatait még jobban sajnálom. Emiatt sokat sírok és rossz kedvem van, pocsékul érzem magam néha, nagyon nehéz. Egyszer rámtör, hogy mennyire szeretem és boldog vagyok, máskor pedig az jár a fejemben, hogy basszus, ez is csak velem történhet meg, pont a leggázabb időszakomban, mikor még a szüleim sem tudnak támogatni anyagilag, a barátom meg nem keres túl sokat. Lelkiismeretfurdalás gyötör, egyfolytában emésztem magam és nagyon rapszodikus a hangulatom, mit tehetnék? Tudom, csak magamon segíthetek, de azért hátha tudnátok valami megoldást a gondolkodásmódomra.
21L
válasza:
válasza: válasza: válasza:Szia! Nálunk is hasonló volt a helyzet. Én 22 voltam mikor teherbe estem a párom (már a férjem) pedig 21. Én éppen akkor végeztem az egyetem én kb 3 hónapja dolgoztam, neki még vissza volt másfél év. Nem terveztük a babát. Nagyon megijedtem, mikor kiderült, de fel sem merült bennünk a kérdés, hogy elvetessük-e. Gyorsan összeházasodtunk, ő átment levelezőre és beállt dolgozni, vettünk egy kis lakást(hitelre). Az első idők(míg a párom nem végzett) nagyon nehezek voltak, anyagilag és lelkileg is. Sokszor voltam egyedül a picivel(sajnos nincs senki rokon közel, aki segítene), páromnak sem volt leányálom az egyetem, munka és család egyszerre + a pénzünk is minden hónapra fillére ki volt számolva. Ennek már 3-4 éve... MINDEZEK ellenére mindketten úgy gondoljuk a mai napig, hogy életünk legjobb döntése volt, nagyon szeretjük egymást, gyönyörű kislányunk mindenért kárpótolt. Most 26 vagyok és a második babánkat várjuk januárra. Még mindig nagyon fiatalok vagyunk és még gyerek(ek) után is el tudjuk érni az álmainkat.(bár nekem egy ilyen boldog kis családnál nagyobb álmom nincs is)
Persze ez a mi történetünk és a te életedben neked kell mérlegelni. Csak annyit mondok, hogy ha ez a fiú tényleg az a fiú,akivel az életedet képzeled, akkor nem sok veszteni valótok van. Az első idő barom nehéz lesz(ha vállaljátok a babát), ez biztos, de ki lehet bírni.
válasza: válasza:Vannak bolgodtanaban hajkurászott ilyen történetek, és vannak
boldog folytatásúak.
Ha a barátod elfogadja, akkor ne tedd magad tönkre tovább ezen, hanem fogadd el, hogy elfogadja, hogy más a terv, és lépj tovább és élvezd a kismamaságot.
Kevesebből is meg lehet éli, első tervek nem biztos, hgoy teljesen elmaradnak, csak kicsit háttérbe szorulnak.
Amit még nem tudsz, márpedig a jövőt nem tudod, azon ne stresszelj fölöslegesen, mert azzal viszont tényleg elérheted a kapcsolatotok összedőlését !!!!
Ez van, elfogadjuk, együtt csináljuk, előre !!!!!!
Nem mindenki karrieristán és gazdagon kezd, ettől még lehet nagyon is boldog az ember ! Az is lehet valami direkt előny származik az egészből. Az biztos, hogy több szeretet érkezik hozzátok. Hagyjátok érezni, ne agyald túl a dolgokat, mert az teheti tönkre a szereteteteket.
válasza:Szia kedves Kérdező!
Elhiszem, hogy rágódsz a jövő miatt, de hidd el ha lesz egy közös gyermeketek, minden szebb lesz!
Majd meglátod utána magától jön minden! Hiszen enni kell, lakni kell valahol, majd kiforrja magát!
Viszont egy biztos! A baba akkor jön, ha akar!!!
Azaz, látod hiába védekeztetek, mégis jön a baba! Azért mert Neki most kell jönnie! Ő lesz a változás az életetekben!
Azt írtad, hogy még nem vagytok szellemileg készen a babára! Hát majd a baba, miatt felnőttként kell viselkednetek!
Ő lesz az ösztönző az éltetekben! Az én anyukám úgy érettségizett, hogy Én már megvoltam, tesómmal meg pont terhes volt! Tudta, hogy meg kell csinálnia és Mi adtunk hozzá erőt!!
Szóval tessék elhessegetni a negatív gondolatokat, inkább Te is gondolkozz azon, hogy mit szeretnél csinálni amíg gyesen vagy? Tanulj valamit!
A másik, hogy a babád érzi, ha nem vagy jó passzban és neki sem jó, ha állandóan depizel!
És nem utolsó sorban a párod is érzi!!! Legyél vidám, élvezd a mát, figyelj a párodra és nem lesz semmi baj, ha szeretitek egymást!
Hidd el a pocaklakód áldás és nem átok, csak nézőpont kérdése!!!
Boldog babavárást!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!