Milyen a viszonyotok az anyóssal? Akinek rossz a babával foglalkozik?

Nekem hála a jó Istennek nagyon jó anyósom van ,igaz egyformák vagyunk ugyan úgy gondolkodunk,mi egy házban élünk anyósom lent mi fent a konyha lent van,általában én főzök és imádja a főztömet,nagyon sokat segít nekünk,pedig egyedül van mert apósom Isten nyugtassa meghalt 4 éve,áldott jó ember volt.Anyósom sem vett még semmit az unokának de nem is kell neki hiszen ö tart el minket nekünk meg így sikerült kispórolni mindenre a pénzt,épp most kezdtem el kimosni a ruhácskákat és együtt teregettünk és könnybe lábadt szemmel monda,hogy alig várja már hogy megszülessen már a kis Mesike.(Emese Anna)

Novemberre vagyok kiírva.

Nekünk is vannak vitáink mind minden embernek de őszintén megbeszélünk mindent.A párom meg nagyon elégedett és boldog ettől mert az első felesége nagyon nem szerette az anyukáját és sok vitájuk volt ebből pedig anyósom nem bántotta őt soha.3 év után el is váltak,szerencsére gyerek nincs.

Én sajnálom azokat akiknek nem jó a viszonyuk az anyósukkal mert tudom nekem mennyire megkönnyíti az életem,a szüleim 40km-re laknak de ő valamennyire pótolja az anyukámat.

Boldog babavárást mindenkinek.

Üdv.32 hetes km.

uhhh... hát nem egyszerű!

Nekem konkrétan az agyamra tud menni az anyósom, pedig ő szeret engem. Meg állati hálás, hogy "így összekaptam a fiát". Nálunk azok voltak a legdurvábbak, amikor terhes voltam és állandóan jött a 30 évvel ezelőtti szokásokkal, meg azzal, hogy amikor ő volt terhes akkor így meg úgy. Mindent meg akar venni, és vett is már sok dolgot a lányunknak, de utána meg sokszor a sógoromtól hallom vissza, hogy ő alig keres valamit és még azt a kevés fizetését is arra költi, hogy ő vegye nekünk/helyettünk a kiságyat stb. Szóval én már inkább azt mondom, hogy ne vegyen csak semmit. Max apró játékot a gyereknek.

Engem azzal tudott az őrületbe kergetni, hogy szülés után minden hétvégén átjött, hozott nekünk ebédet, de le nem ült volna, hogy együtt együnk, hanem addig ő "fogja a babát" ... aki amúgy sokszor békésen aludt volna éppen, ha nem tutujgatja. Egy értelmes mondatot nem tud azóta se szólni hozzá, állandóan úgy beszél vele, mintha debil lenne szegény lányom.

Meg azok a nagyon okos tanácsai... hogy azért nincs tejem mert túl GYAKRAN!!! szoptatok, minek adok enni a gyereknek 2 óránként? Amúgyis adjak neki inkább teát, a férjem is azt kapott kiskorában és imádta.... stb. stb. stb. Addig csak rosszabbodott a helyzet, amíg komolyan vettem. Most már csak lesajnálom. Egyszerűen csak így tudok nyugodt maradni. Egyik fülemen be, másikon ki.

És a legrosszabb az volt, hogy amíg hagytam magam felidegesíteni, addig a férjemmel is csomót veszekedtünk miatta. Férjem nem értette, hogy miért akadok úgy ki, az anyja csak jót akar....

Ja, egyébként ez a legrosszabb, hogy a hülye tanácsaikkal legtöbbször tényleg csak jót akarnak...meg azt magyarázd meg a férjednek, miért baromi idegesítő naphosszat azt hallgatni, hogy anyós hogy csinálta, anyós tökéletes lánya hogy csinálta, és én miért nem hallgatok rájuk, mikor csak jót akarnak...

Az én férjem mindig csak annyit mondott, hogy "dehát azért van két füled, nem?" hát nem. persze ha ő hallgatná a válogatott okosságokat naphosszat, szerintem neki sem ennyi lenne a véleménye...

Nálunk anyós a babával is pózolt.

Hülyét tudtam kapni tőle, amikor átvittük a fiunkat, lehetett vagy 3 hónapos, és csak odaszólt, hogy "megmutatom a Marikának" azzal felkapta a gyereket, és kirohant vele a házból. Nekem annyira eldurrant az agyam, se kabátot, se sapkát nem adott rá, igazából meg sem kérdezte, hogy viheti-e, csak rohant...a lánya meg nem értette, mi a bajom. "hiszen a nagymamája!" igen, az, de érdekes, az én anyámnak eszébe nem jutott soha kérdés nélkül elvinni a gyereket, pláne úgy, hogy kora tavasszal nincs normálisan felöltöztetve, pedig ő is a nagymamája.

Végülis mindegy, annyi volt a problémám anyóssal, hogy a fiammal ugyanúgy akarta csinálni a dolgokat, ahogy a lánya gyerekeivel. Nekem meg ez nem tetszett.