17évesen jobb lenne elvetetni?

"hiába hirdeti hogy ő megbocsátott az anyjának hisz még ő mondta bár nem szó szerint egyik fülébe be ,másikon ki, amikor az anyja bocsánatot kért."

A megbocsátott az anyjának azt jelenti, hogy nem gyűlöli. De ez még nem jelenti azt, hogy ezentúl úgy fog gondolni az anyjára, mint mások. Tudod amit vele művelt az anyja, az nem intézhető el egy sima bocsánatkéréssel. Egyébként sem értem, hogy hogy képes valaki HAT ÉS FÉL HÓNAPOSAN abortuszra menni... Hisz akkor már a nagyján túl van... A hullát, meg úgy kell megszülni, mint az élő babát... Ha az anyja azt akarta, hogy úgy bocsásson meg neki a lánya, hogy utána még többé-kevésbé normális anya-lánya kapcsolatot is akar vele, ahhoz kevés a bocsánatkérés. Ahhoz tenni is kell, érdemeben segíteni neki, bármire szüksége van, ápolni, segíteni neki bevásárolni, hogy ne erőltesse magát, stb... Jóvá kell tenni, amennyire lehet, érdemi cselekvéssel kell törleszteni. Csak ehhez már erőfeszítés is kell...

Én sem tartottam meg és 5 évvel később most itt alszik a kislányom és éppen azért keltett fel, mert bújnak ki a fogacskái.

nagyon nehéz volt és örökké emlékezni fogok rá, de nem bánom egy percig sem. Aki peig legyilkosozza azt a nőt aki kénytelen felelősségteljesen dönteni és a saját gyerekéről lemondani az az igazán éréketlen! Nem tudjátok mekkora lelki trauma ez. Évekig azt érzed, hogy bocsánatot kell kérj és nem tudod kitől!!! Soha nem felejted el a véres vödröt ami az ágy előtt volt és tele van azzal ami az előző nőből jött ki...

Viszont 17 évesen pont abban a korban vagy, hogy rengeteget fogsz változni fejben is. Vágyni fogsz arra, hogy családod legyen és amikor végre minden készen áll, örömmel vághattok bele a családtervezésbe.

Még azt tudnod kell, hogy bár te a hormonok miatt érzed az anyai ösztönöket, de valójában még igazi érzései nincsenek az embirónak. 12 hetes koráig még köldökzsinór sincs amivel össze lennétek kötve. A terhességek elég nagy része végződik vetéléssel edig az időpontig. Sőt! Sok esetben egy menstruációs érzés szerűen történik és nem is tudja soha a nő hogy terhes volt.

Ilyenkor még tényleg nem beszélhetünk még magzatról sem. Viszont soha nem fogod tudni kiölni magadból azt az érzést, hogy át akarod ölelni mindaddig amíg később nem születik gyereked akivel megtehetnéd.

Árva pedig van elég! Hidd el én most 22 évesen nagyon boldog vagyok a 7 hónapos kislányommal és ugyan azon mentem át amin most te fogsz. Nem volt rossz életem utána sem, de csak arra gondoltam, hogy minél hamarabb megvalósíthassam azokat a körülményeket amik szükségesek. Viszont szülni teljesen más! Az egész esemény akkora meghatározó pont egy nő életében, hogy egyszerűen képtelen lennék feldolgozni, hogy megszültem egy gyereket és nem lehet velem. Ne is gondolj az örökbeadásra! Tönkreteszed az egész életedet! Egy abortusz után sokkal könnyebb talpra állnod és jövőt biztosítani magadnak és a leendő gyerekednek. De fel tudnád dolgozni azt hogy te anya vagy és a gyereked máshol van? Ráadásúl most még valóban nem okozol neki igazi fizikai fájdalmat és ez biológia. Már lehet, hogy van szívverése, de nincsen tudata. Ha két szükséges rossz közül kell válassz akkor inkább ne engedd, hogy megszülessen. Neked milyen lenne, ha tudnád, hogy születésedkor lemondott rólad az anyukád? Szerinted százalékos arányt nézve hány gyerek van aki emiatt nem sérül lelkileg? Ráadásúl ha pedig vállalod és a szüleiddel élsz akkor tudomásul kell venned, hogy a gyereked gyakorlatilag a nagymamáját fogja az anyjának tekinteni. Sok ismerősöm él így, és egyáltalán nem irigylem őket. Én ,,csak" 4 évig szomorkodtam emiatt, és most mesebeli életem és saját családom van miközben ők még mindig a szüleiknél, dolgozni vagy nem tudnak vagy olyan munkát kaphatnak amit ugyebár érettségi nélkül tudnak végezni. Ez viszont álltalában fizikai és ráaásúl nem napi néhány óra és szó szoros értelemnem éhbérért güriznek. Van olyan barátnőm, akinek én viszek ennivalót, hogy a 2 éves kislányával ne halljanak éhen! Először ő örökbe akarta adni, de útközben rájött, hogy mit jelent az hogy ,,anya".