2. babás kismamik! Ti hogy bírjátok? Elsősorban a kis korkülönbséges anyukákra gondolok!

Én ugyan még csak a 23. hétben járok, de minden nap más a 15 hónapos kicsivel. Tegnap és ma kifejezetten jól elvagyunk. Viszont a hétvége maga volt a pokol. Hol én sírtam, hol ő, hol egyszerre. Nagyon akaratos kislány és ha vmit nem hagyok neki, akkor rögtön hisztizik. És persze kitalál vmi még rosszabbat. Az hogy állandóan pakolok utána, már fel sem tűnik. Viszont a nap végén már mozdulni sem bírok. Alig várom, hogy apa végre hazajöjjön és átvegye tőlem az "energiabombát" egy kis időre.

Minden nap aggódom, hogy a pocaklakónak baja lesz, mert hiába próbálom, nem tudom kivédeni a rugdosásokat, hasra támaszkodásokat. Olyankor rászólok, hogy a pocakbabára vigyázni. Van, hogy erre ad rá egy puszit :).

Szóval nem egyszerű, tényleg a naptól függ, hogyan érzem magam.

Hát nem egyszerű.Én 17 hetes vagyok még csak, de az a gond, hogy veszélyeztetett.Egész nap egyedül vagyok a lányommal.Még este is egyedül fürdetem.Brutál.Apa ha itthon van, akkor sem megy ki vele játszani, pedig van egy hatalmas kertünk.

Délelőtt leülünk zsírkrétázni, gyurmázni, mesekönyvezni.Szóval inkább az ülős játékokat választom.Délután pedig jöhet a játszótér, motorozás.Na, akkor egy picit kikészülök.

Egy a fontos.Nem emelem.Ki van zárva.

Én már túl vagyok rajta, de azért leírom ha nem baj. 14 hós volt a lányom mikor kiderült hogy terhes vagyok, terveztük a tesót, azonnal sikerült. 8 hetesen kiderült hogy ketten lesznek (ugye azonnal veszélyeztetett kategória) , onnan mindenki paráztatott, mindenki be volt t.jva, hogy baj lesz, hogy korák lesznek, hogy stb. Én nyugtattam mindenkit (meg a férjem), végig pozitív voltam, és azt hiszem ez segített. 16 hetes voltam velük, mikor az apjuk 3 ujját elrendezte körfűrésszel, úgyhogy megint én fürdettem a lányom, amit már azért átvett hogy este ne nekem kelljen emelgetni. Hát pár hónap volt mire vízbe nyúlt és tudta is fürdetni. 30 hetes korig elvoltam, onnan már fújtattam és olyan voltam mint egy mozgáskorlátozott. Lányom akkor volt 19 hós kb. Végül 1 hónappal születtek előbb a fiúk, egy percig sem jutott eszembe hogy baj lehet velük, nem is lett. 2 és 2,5 kg voltak, ami szerintem egy hónappal előbb ikreknél szép súly, tekintve hogy lányom időre 2800 grammal született.

Szóval nem volt könnyü, fogalmam sincs hogy bírtam volna ki még egy hónapot, utolsó 3 nap már ott volt hugom segíteni, mert a 21 hósom tényleg energiabomba volt. Ő futott már utána akkor. 11 napig voltunk kórházban, lassan 13 hósak a fiúk, lányom 3 lesz, mindháromban túlteng az energia. :-)

Csak bíztatni szeretnélek titeket. 33 hetes vagyok, és van egy 15 hónaposom (plusz egy 3, egy 5 és egy 6,5 évesem). Nálunk nagyon bevált a kis korkülönbség, és sosem volt semmi gond a terhességgel, pedig rengeteget rogangáltam az éppen aktuális nagyobb(ak) után és sokat emelgettem is őket! Még csak hamarabb sem születtek! Szerintem ez főként hozzáállás kérdése! Ha pozitívan látod a dolgokat, sokkal könnyebben boldogulsz! Egy nagyon fontos: nem szabad megijedni a nehézségektől! Sőt, sokszor jót tesz, ha nevetsz egy jót a kialakult helyzeten, és aztán igyekszel megoldani. Hidd el, 4 (lassan 5) kicsi mellett átéltünk már egyet s mást, de próbáljuk mindig pozitívan felfogni! Ne izguljatok, menni fog, ügyesek lesztek!!!

33 hetes km

23hós fiam van,29 hetes vagyok.nem mindig volt igy de mi jól elvagyunk.jól telnek a napok.az eleje volt nehéz amikor nekem még megvolt az álomkórom és a derékfájás,az rettenet volt.már rég elmúltak,igy már jó.fárasztó az biztos,hála istennek én jól vagyok teljesen panasz mentes a terhességem.pár hasbarúgást kaptam,de nem aggódtam.valahogy nem érzek félelmet,nem aggódom amiatt hogy mi történhetne ha...mert nincs is rá idöm.hogy a hisztit és más dolgokat amugy is igy viselném-e ha nem lennék terhes azt nem tudom mert talán nem terhesen is nehéz egy ilyen eleven gyerekkel ennyit törödni.

mondjuk már készitem magam,mi lesz ha kettö lesz...

amguy te hogy viseled?rosszcsontod van nagyon?