Két elhalt terhesség után küldtek e valakit genetikai vizsgálatra? Miből állt a vizsgálat? Született később egészséges babája?

Szia, nekem volt 20 hétre és 22 hétre spontán vetélésem. Ezután két egészséges gyermekem van, az egyik 15 éves, a másik egy éves. Férjet váltottam, ezt hozzátenném.

Nagyon nehéz lelkileg az ilyet feldolgozni, a mai napig is borsózik a hátam. Nekem a művi beavatkozásokat altatás nélkül csinálták és szoptatós anyák közé fektettek. Sajnos mély nyomot hagyott, de előre kell nézni.

A genetikai vizsgálat meg jó dolog, minden kiderülhet belőle. Kitartás és kell egy nagyon jó orvos.

Én sem a kérdésre reagálnék,elnézést,ugyanezt gondoltam,mint az elöttem szóló,hogy úristen az ember ha betölti a 12. hetet fellélegzik kicsit....én most a 14.hétben vagyok én is kicsit megijedtem most.

A gének játszhatnak esetleg ilyen kései vetélésben talán szerepet???Bár ez is érdekes mert elvileg az én orvosom azt mondja,hogy a természet elintézi a 12.hétig.Mégsem??Bár azért tegyük hozzá,nem ez az általános hálistennek,hogy a 12.hét után baj lehet,ez azért ritka!!!!!!Elnézést,hogy bő lére eresztettem,csak tényleg nekem is egyből ez jutott eszembe!!!

Komplikáció mentes baba várást kivánok mindenkinek!!!

Nekem egy spontán vetélésem volt 6.héten, aztán ismét terhes lettem 2 babával minden jól ment egészen a 34. hétig de aztán egyszer csak az egyiknek leállt a szíve. Mint utólag kiderült agyvérzése volt ami igen ritka....

szóval nem ilyeszgetni akarlak de sajnos bármi előállhat. Mint mindennenek van jó és rossz oldala csak a jót nézzétek és így menni előre.

A kérdésre válaszolva: a gen.vizsg. sok más tényezőtől is függhet pl. rossz eredmények, életkor,elhalt terhesség.Ez egy alaposabb ultrahang vizsgálatot jelent és ha ott látnak rendellenességet akoor van a magzatvízvizsgálat. Én is voltmam ilyenen és minden rendben volt mindkettővel. Menj csak ha doki úgy látja.

Egy 8 hónapaos kisfiú anyukája

sziasztok, az első vagyok...

sajnos nem akarok senkit elrettenteni, de pl. a barátnőmnek ikrei haltak meg a hasában, vízfejűek voltak, 22 hétre. Minden vizsgálaton volt, mégis megvolt a baj.

Nekem a tény, hogy elvetéltem, nem volt akkora trauma, mint a bánásmód. A második vetélésemnél, otthon indult meg a baj, rohantam a dokihoz, aki nem hívott mentőt, szerinte beérek a korházba. Egy idegen férfi vitt be. A kórházban megkérdezték, minek jöttem... undorítóak voltak. Délben befektettek a szülőszobára, kikötötték egy sullyal egy gézcsíkkal a baba lábát, majd otthagytak, mondták jönnek a fájások, és meg fog születni, szoljak ha kész. Szóltam... szörnyű volt. De nem jött senki, már fekete volt a baba a lábam között, mire elvitték... aztán nem altattak el a műtéthez. Sajnos ilyen is van, nehéz nagyon nem indulatosnak lennem ezügyben...

De nem szabad mindig a rosszra gondolni, de amikor a gyerekeimmel terhes voltam, nem érdekelt ki mit mondott, ha én úgy éreztem baj van, mindegy hány óra volt, hívtam a dokimat... mert van lelkiismeretes orvos. Egy éve,mikor a kicsit szültem, volt még egy hónapom, mondtam a dokinak, be akarok feküdni, mondta, nem lehet csak úgy, minden ok nélkül... mondtam neki, hogy de lehet, mert kell. Már arra a péntekre kerített nekem egy ágyat a kórházba, kedden megszületett a kisfiam. Szóval egy anya érzi, hogyha baj van és igenis ha nincs baj, csak nyugodtan és okosan kell várni azt a kisbabát. Lányok, nem kell félni, nem ez a sztori a szokványos. Meg ma már tök jó vizsgálatok vannak, melyek nyugtatólag hatnak a kismamákra...