Fiatal anyukák. Titeket is "kritizálnak" amiatt, hogy fiatalon vállaltatok gyereket? Vagy csak engem tüntetnek ki ezzel?

előző

Sokkal érettebnek tartottam magam 37 évesen (akkor szültem a másodikat), mint 28

és örülök hogy nem leszek 45 évesen nagymama.

Amikor megláttam a kérdést, azt gondoltam, olyan 18-20 éves vagy. :) Nem mintha nekik bárkinek joga lenne beszólni, de 24 már nem is olyan fiatal.

Én is ennyi voltam két éve, amikor a babámat vártam, most van útban a második. Hát ne tudd meg, én is megkapom, főleg, hogy valamivel fiatalabbnak is nézek ki a koromnál. Igazából nem tudom, hogy a "Milyen fiatal anyuka!" megjegyzéseket bóknak vagy bújtatott kritikának vegyem-e. Megpróbálom az előbbinek. Egyedül a védőnő dicsért meg, amikor felvette az adataimat, azt mondta, végre egy kismama, aki nem 40 éves. :) És előadta, hogy a kamaszkor hülyeségeinek a kezelésére sem az ötvenéves kor lesz a legideálisabb.

Azért arra készülj fel, hogy ha ilyen a környezeted, a baba megszületése után sem lesz könnyű. Nekem egyetlen barátnőmnek sincs még gyereke (26-27 évesek), és sajnos kevesen is maradtak meg a régiek közül. Nekik nincs kedvük hozzánk kijönni, én meg, ha be is megyek a városba, sietek haza fürdetésre, főleg, hogy pár hónapja még szoptattam is lefekvés előtt, azt nem tudja helyettem más megcsinálni. Megkaptam én is, hogy begyöpösödöm, hogy minek egy félévest szoptatni, nem igaz, hogy nem lehet azt cumisüvegből, így még alkoholt sem iszom, milyen gáz, és egyáltalán, minek kötöm magamhoz.

Azért akik igaziak voltak, megmaradtak. Tényleg nem könnyű, de a kisfiam mosolyát nem adnám semmiért.

Most vagyok 26, a játszótéren a többi anyuka kb. 10 évvel idősebb. Állandóan panaszkodnak, hogy ők ezt nem bírják, kikészíti őket a gyerek, egész nap rá figyelni, lekötni, kivannak, unják. Én a tűzparázs 16 hónaposm mellől itthonról dolgozom, egyetemre járok, és tele vagyok energiával. Most vagyunk a leginkább terhelhetőek, úgyhogy hajrá! :)

Én elsőt 23 évesen, másodikat 26 évesen szültem, s egyáltalán nem bántam meg.

Ne foglalkozz más véleményével, az a fontos, hogy boldogok legyetek!!!

Mindenkivel ezt csinálják! Ha későn vállalja a babát azért, ha korán azért...

Én már fel sem veszem a beszólásokat:)

16hkm:)

Első válaszoló vagyok, és a mai ma 10:35-ös kommentjére reagálnék.

Azt írod, örülsz, hogy nem leszel 45 évesen nagymama. Touché.

Ha nem sértelek meg, akkor elmondanám a személyes tapasztalatomat: édesanyám 38 évesen szült engem. Jobbára ennek köszönhető, hogy a mai napig rengeteg dologban képtelenek vagyunk szót érteni egymással, ráadásul én éppen akkor voltam tinédzser, amikor anyukám klimaxolt. Senkinek nem kívánom azt a néhány évet, se gyereknek, se anyának. Borzalmas volt, de tényleg. Mindketten utáltunk hazamenni, mert folyton csak a feszültség volt közöttünk.

Persze, nem kell feltétlenül fiatalon szülni ahhoz, hogy fiatal gondolkodásmóddal legyen megáldva az ember a gyereknevelés tinédzserkori útvesztőiben, de hidd el, igenis számít. Látom a sógornőmön, aki 23 évesen szülte az első gyermekét, 25 évesen a második. A nagyobbik fiú most 17 éves - és bár anya/fia alapvető természetétől is függ, de semmivel sincs több feszültség közöttük, mint egy átlagos családban.

Nekem mondhat akárki akármit, a saját tapasztalatom azt diktálja, hogy ne akarjak olyan gyerek- és fiatalkort a gyerekemnek, mint amilyen nekem volt. (Hozzátenném, ma is vallom: édesanyám mindent megtett azért, hogy jó anya legyen.)

24 éves vagyok, és nemsokára megszületik a lányom. Lehet, hogy 45 évesen nagymama leszek, na és? Legalább nem kell majd azt az ideget átélnem, mint anyukámnak, hogy az 50. születésnapomon azon gondolkozzak, vajon megérem-e a lányom nagykorúságát, láthatom-e kiteljesedni az életben.

Én még nem vagyok terhes, de 24éves koromra én is babázni szeretnék. Nem érdekel, hogy ki mit mond. Akkor is lesz babám. Igaz munkavállalásnál mikor megkérdezik, hogy mikor akarok gyereket őszintén elmondom. Nem tagadom. Igaz így nem vesznek fel de nem baj. Jobb így, hogy tudják minthogy majd meglepetésképpen érjék őket.

22/l

Én is állandóan ilyenekbe ütközöm, bár egyelőre még csak elvi szinten, mert még nincs babánk, de 23-24 éves koromra szeretnénk. (most leszek 22)

Aki egyszerűen kor alapján ítél, az magát minősíti :) Ez ember függő, nem azon múlik, hogy melyik év van az anyakönyvi kivonatodban.

Nekem személyes tapasztalatom van több is(a közeli családban) a fiatal és az idősebb anyukákra is, és határozottan a fiatalok felé hajlom. Számos szempont miatt. Ezen felül pedig az anyukám és én köztem 23 év van, szuperül megértjük egymást, imádom és ez így jó. A nagymamámon, aki most 64 éves már látom az öregedés jeleit, legalábbis abban az értelemben, hogy egyre kevésbé ért meg minket, a mi dolgainkat, a mai rohanó világot. Pedig ha belegondoltok, 42 év van köztünk, mostanában rengetegen szülnek még ilyen korban is, sőt...

Szóval lényeg a lényeg, nekem ez a tapasztalatom, én így szeretném, de aki úgy gondolja, később vállal gyerekek, hát hajrá :) Őszintén szólva nem értem, hogy miért foglalkozik mindig mindenki a másik életével :)

Szerintem senkinek semmi köze ahhoz hogy ki mennyi idősen szül gyereket és ahhoz se hogy mennyit!!!

Én 23 voltam mikor szültem a lányom,most 26 vagyok és 23 hetes pocakos a másodikkal.Párom 7 hónappal fiatalabb nálam...Én is sokszor megkaptam,hogy jól meggondoltam-e,hogy ennyi idősen gyereket vállalok.Főleg most a 2-nál.

Az én egyéni véleményem az,hogy sokkal nagyobb türelmem van a kislányomhoz,mint pl. a szomszéd asszonyomnak(37 éves és egyidősek a lányaink)...Nem mondom hogy mindenhol így van,de én ezt vettem észre az Ismeretségi körömben...

Én sem voltam soha egy bulizós típus..

Korán "megértünk",,ennyi...

Gratulálok a babához!:)

2,5éves kislány anyukája,23 hetes pocaklakóval:)