Fiatalon szülő/szült anyukák (20-25 év). Hogy "viseltétek" a testeteken létrejövő változásokat?
Gondolok itt a csíkokra, megereszkedett hasra, bőrre, "párizsimellre". Gondoltatok később mellfelvarrásra, vagy egyéb plasztikai műtétre? Hogy tudjátok magatokat nőnek is érezni, nem "csak" anyának?
(Olyan jellegű kommentekre nem vagyok kíváncsi, hogy ezek mind a gyerek érdekeit szolgálják stb., mert ezzel én is tisztában vagyok) . Engem a lelki háttér érdekelne és az, hogy milyen volt szembesülni ezekkel a változásokkal! A válaszokat előre is köszönöm!
Lehet hülyeség, de a párommal van egy olyqan megállapodásunk, hogy ő nagyon vágyik egy motorra, nah azt megkaphatja, de amikor jön a gyerek, akkor 3an úgysem tudnánk már kihasználni, eladjuk, és abból lehet szép cicim...
De én szülés előtt is szívesen megcsináltatnám, de nem látom értelmét, majd a gyerkőcök után.
Mindig is "mellfóbiám" volt, kb 13-14 éves korom óta (főleg, hogy nem volt mellem), most 24 vagyok, közepes méretű van, de sztem sosem leszek vele elégedett, a másik amitől tartok a kötényhas (persze erről itt gy.k.-en halottam előszőr...), remélem leszek olyan szerencsés mint az édesanyám, akinek szép maradt...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!