Mi a véleményetek a korai terhességről?

Szia. Én 16 éves vagyok és 20. hetes kismama! Elmesélem a történetem.

Szörnyű gyerekkorom volt, anyukám rákos lett stb és így mindent korán elkezdtem, hogy mindent megélhessek, féltem énis rákos leszek mint anyukám.Így hamar elkezdtem a pasizást is.Együtt voltunk bő 1 éve barátommal mikor kiderült kismama vagyok. Az előtte tökéletes kapcsolatunk 360 fokos fordulatot vett. Én az első pillanattól kezdve meg akartam tartani a babát, de sajnos ezzel egyedül voltamm így. A gyerek apukája nagyon befolyásolható volt így hol akarta a babát hol nem. Mivel én határozottan kiálltam a baba megtartása mellett, beleuntam az apuka kérdőjelességébe és szakítottunk. Anyukám mellém állt így ketten felneveljük a kis Tökmagom. Szakítás után hirtelen rájött az apuka, hogy mégis szeretné a babát. Hetekig fenyegetett, hogy elveszi tőlem a gyereket, mihelyt dolgozik.(ekkor a baba 4-5 hónapos lesz).Mindennap zaklatott, reszkettem az idegességtől, meg persze attól is féltem hogy a sok idegtől baja lesz a babámnak.12 hetes uh előtt esténként kétségbe voltam esve hogy a sok fenyegetés hatására biztos beteg lesz a babám, vagy elhalt bennem..stb. Hálistennek nem így lett. Makk egészséges. Akkor megfogadtam, hogy életem végéig harcolni fogok a babámért.Meggyőződésem az apának se kell a gyerek, csak azért kísérelné meg elvenni tőlem, hogy ezzel is megbosszulhassa amiért szakítottam vele azelőtt. Persze ez is csak egy vélemény. Hozzátartozik a történethez, hogy anno szüleim is elváltak, apukámhoz lettem ítélve én és öcsém hiába mondtuk el minden bíróságon és szakértőnél hogy anyukámmal szeretnénk élni, csakhát apámnak volt pénzze jó ügyvédre így odakerültünk. Mára anyukámmal élek mivel elszöktem kb 1 éve apukámtól hogy beleuntam. Ezzel azt szerettem volna mondani, hoyg anyukám a fél életét a bíróságon töltötte, hogy minket visszakaphasson. Megmondta anyukám hogy a gyerekeit elvették, nem fogja hagyni hogy az unokáját is elvegyék.Az a véleménye, hogy azért történt vele ez a sok rossz, hogy később az unokájánál ennyivel is okosabb legyen. Egyszóval egyedülálló anyukaként felnevelem a gyerekem anyukám segítségével. Iskolát folytatom(magántanulóként). Már most is a nagymama szemefénye a kis Tökmag, máris el van kényeztetve pedig hol van még a szülés.. :)

18 éves korom óta gyereket akartam. Érettnek éreztem rá magam lelkileg, de a megfelelő partner hiányában természetesen nem vállaltam be. Aztán megismertem egy fiút aki amikor a 3. napja voltunk együtt megkérte a kezem igent mondtam és mentünk az anyakönyvvezetőhöz. Közben eldöntöttük, hogy ha szeretne jönni a baba jöjjön. Azonnal teherbe estem. Mindkettőnknek biztos állása van, házunk van a fizetésünkből nem élünk nagy lábon, de mindenünk megvan ami kell. Most a másodikat várom és életem legjobb döntése volt hozzámenni a férjemhez és 23 évesen gyereket szülni neki.

Viszont van 2 ismerősöm, akik az öcsém általános iskolai osztálytársai voltak. Mind a két lány 14 évesen lett terhes. Érettségi normális munka persze nincs. A biológiai apukák sehol, párjuk nincs. Akárhányszor látom őket a gyerekek mocskosak, szakadtak. Folyton ordibálnak velük (szerintem kikészítette őket az elmúlt 10-11 év). Szóval nekik nem jött be. Ez alapján mondom, hogy 16 évesen semmiképpen nem szabad gyereket vállalni, nyilván nem minden 16 éves ugyanolyan de a húgom pont ennyi idős egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, ha most ő terhes lenne felelősségteljes anya lehetne belőle. Persze van erre is ellen példa, őket tisztelem a kitartásukért. 22-től tartom ideálisnak a gyerekvállalást (persze a mostani fejemmel) csak akkor ha van megfelelő partner. Talán ez a legfontosabb. Mert ha megvannak az anyagiak de egy nemtörődöm pasi a gyerekem apja akkor megette a fene az egészet. Tudom a szomszéd csajjal ugyan ez a helyzet. Anyagiak terén minden ok, de a pasi még csak játszani se képes saját gyerekével, bezzeg az előző házasságából való fiával.... Pedig ők a harmincas éveikben járnak!

Egy gyönyörű 2 éves és egy 16 hetes magzat anyukája

Ez a válasz 47%-ban hasznosnak tűnik.

A válasz írója 72%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 15:17

Te most se vagy érett agyilag, amilyen helytelenül írsz. Na erről ennyit.

Nem ítélem el a fiatal anyákat, ha úgy gondolja némi segítséggel, tisztességesen fel tudja nevelni a gyereket. Persze ehhez a szülőknek is hozzá kell járulni, hogy működjön a dolog. De kitartással és felelősséggel semmi sem lehetetlen.

Az a véleményem,hogy korai!

Sokszor még egy érett korú nő sem lehet teljesen biztos abban,hogy nem egyedül kell felnevelnie a babáját... és egy 16 éves kislány bizony sokszor nem megfelelő embert választ a párjának!

2 kislányom van,én sem örülnék,ha akármelyik is úgy jönne majd haza,hogy "anyu,apu,terhes vagyok". Igyekszem mindent megtenni annak érdekében,hogy ez a mondat csak akkor hangozzon el,ha már van saját háza,saját élete! Ennek is megvan az oka! Semmi bajom nincs azzal,ha 16 évesen szexuális életet él valaki,de azért egy baba...

Én 19 éves voltam,mikor az elsővel tervezetten (párom vetette fel hogy legyen,én meg belementem..) teherbe estem- agyilag még nem voltam 19! Dolgoztam már ekkor, a párom is dolgozott,volt saját háza,volt egy rossz kocsija (zastava típusú :-D emlékszem,mindig rossz volt a váltó,egyszer egy kereszteződés közepén krepált be). 20 éves voltam,amikor megszületett az első kislányunk... akkor váltam agyilag is annyivá,mint a korom. Én nevelem kezdetektől fogva a gyerekeinket,nem a szülők nyakában élünk (néha inkább fordítva van). Most 24 évesen a 3. babát várjuk.

Én úgy gondolom,hogy az én esetem a legideálisabb!! Saját ház (páromé),olyan társ,aki amíg él/élek mellettem lesz, nekem volt munka- miből kifolyólag a gyerekek születése után t.gyás-t és gyedet kapok 2 éves korukig,nem a gyesből kell tengődni!

Van egy csaj,akivel egykor nagy barátnők voltunk. 18 évesen esett teherbe, az utolsó suliévet már nem bírta befejezni. Dohányzott,kávézott- nehéz gyerekkora volt,talált egy olyan embert,akivel boldog volt,a csávó az elhunyt édesanyja házában lakott,volt munkája. A csaj a gyermek mellett-bár azt mutatta,hogy várja a születését, de mikor megszületett- nem volt boldog! Ideges volt,mikor a gyermeke sírt már rángatta a kiságyban- 1-2 hónapos volt,már nem tudom pontosan. Anyagilag senkire nem tudta támaszkodni,de a cigi és a kávé mindig megvolt. Most a kislány már lassan sulis korú. A csaj letette az érettségit,munkát keres,de mivel gyereke van,így nem veszik fel sehova,csak tengődnek! Közben próbálnak mindent megadni a gyereknek... nem tudom most hogy látja,de akkor-mikor a gyerek megszületett,megbánta!

Üdv: 2gyermekes,24 éves,33h.km.

Hát így magamra visszagondolva én 18 éves koromig a pénisz szó hallatán is pfujjongtam, nemhogy szexeljek. Persze, csókolóztam és fogjuk rá pettingeltem is, de hogy lefeküdjek valakivel, az elképzelhetetlen volt, egyszerűen éreztem, hogy nem vagyok rá lelkileg érett. 22 évesen vesztettem el végül a szüzességem, majd a mostani párommal 24 évesen ismerkedtem meg. Most az ő gyermekével vagyok terhes és 30 éves leszek ez évben. Egy éve nem mertem volna bevállalni a picit, mert arra vágytam, hogy annyira biztos hátterünk legyen, hogyha mondjuk hó közben beüt valami (pl. hülye példa: plusz pelenka kell), akkor ne kelljen 10.000 Ft elköltésén rágódnunk.

Nemsoká 12 hetes vagyok, most fogom megigényelni a családi adókedvezményt, amit nyilván csak adózott jövedelem után tudok érvényesíteni + a TGYÁS és a GYED is jövedelemhez kötött ugye és nagyon nem mindegy, hogy 130.000,- Ft lesz a TGYÁS és 100.000 a GYED-em vagy pedig 23.000 a GYES. Szóval én biztos munkahely nélkül soha nem vágtam volna bele.

Jelenleg a jogi egyetemet végzem, de most sem gondolom úgy, hogy a picur megérkezése szükségszerűen felborítaná a megszokott rendet a tanulmányaimra kivetítve, hisz neki lesz jobb később, ha én jól keresek. Szóval azt is folytatni szeretném, a nyugodt vérmérsékletében csak reménykedni tudok :) Tehát nagyon fontosnak tartom még a saját egzisztenciát és azt, hogyha a párom tőlem ellentétes irányba megy, én akkor is talpon tudjak maradni a gyerekkel és ne idegbajból álljon az életem és az övé sem. Szerencsére erről még szó sincs, de ki tudja mit hoz az élet.

Szóval nálam biztos, hogy csak úgy nem sikeredett volna be a baba, tudatosan készültünk rá, mindaddig, míg nem volt minden kerek, védekeztünk.

Összegezve, szerintem óriási felelőtlenség 16 évesen gyereket szülni és egyet kell értenem pár előttem szólóval, igenis a szülő hibája vagy nemtörődömsége, hogy a lánya idáig eljutott ebben a korban, aminek inkább a (plátói) diákszerelmekről kellene szólnia, nem pedig a testiségről és a gyermeknevelésről.

Én már simán vállaltam volna gyereket 16 évesen, úgy éreztem testileg, lelkileg teljesen készen vagyok rá, csak persze a józanész visszatartott. Aztán az akkori kapcsolatom végetért (amúgy komoly volt), és egy évre rá megismertem a mostani páromat. Neki méginkább szültem volna hamar, mivel minden anyagi háttér adott volt hozzá az ő jóvoltából, de egy friss kapcsolatba sose szülnék gyereket... Teltek az évek, "kiéltük magunkat" szórakoztunk, utazgattunk, én leérettségiztem, dolgoztam egy évet, majd egyetemre mentem. 20 voltam, mikor összeházasodtunk, és rá egy évre megszületett a kisfiunk:). Tehát 21 voltam, egyetmre jártam, ergo a mai viszonylatban még így is fiatalon szültem, de nekünk nagyon bevált! azóta lediplomáztam, most várom a második babánakt 23 évesen, és teljesen kereknek érzem az életünket boldog vagyok/boldogok vagyunk. :)

DE!

A mostani fejemmel már tudom, hogy 16 évesen nagyon-nagyon nem voltam még kész az anyaságra (pedig koránérő típus voltam mindig!)!!! Kellett az a pár év tapasztalat, érés, élés... Nem mondanám, hogy komolyodtam, mert a világot nem igazán látom másképp, de a gyerekhez való viszonyom tutira más, mint pár éve lett volna! Arról nem is beszélve, hogy a kapcsolatunknak is/nekünk is kellett ennyi idő együtt;).

Ja, és ami még nagyon fontos! Nekem a párom lévén az anyagiak miatt nem kellett aggódnom! Sose voltam anyagias, szegény családban nőttem fel, de megvolt mindenünk, nem vagyok nagyravágyó... És meggyőződésem, hogy a pénz önmagában nem boldogít! De a teljes boldogsághoz igenis szükség van a biztos háttérre, mert ha azon kell görcsölnöd állandóan, hogy mit adj enni a kisbabádnak, az felörli az egész boldogságodat:(.

16 évesen nagyon kevés ember mögött van olyan (max. családi) háttér, amivel ezt nem kell számba vennie...

Szóval én azt mondom, hogy azzal együtt, hogy totál megértelek, mindenképp várj még, nem fogod megbánni;)!