Mit kezdtek a terhesség alatt hallott rémtörténetekkel?

Én borzasztóan nagy tapintatlanságnak, és érzéketlenségnek tartom, ha egy várandós nőt, valaki a saját, vagy a légből kapott rémtörténeteivel szórakoztat. Ezek nem a "jótanács" műfajába tartoznak, amik között szintén van egy csomó idejétmúlt, vagy áltudományos nézet.

Én a magam részéről úgy oldottam meg ezt a helyzetet annak idején, hogy nem okvetlenül beszélgettem a terhességemről olyanokkal, akiknek nem érdekelt a véleménye. Konkrétan, "bunkó módon" közöltem, hogy beszélgessünk másról.:-))

Ugyanakkor, magamtól soha nem szórakoztattam másokat a saját gyerekvárásom gondjaival, kellemetlenségeivel. Ha valami praktikus kérdése volt az illetőnek, arra válaszoltam, de kb. ennyi. Persze lehet, hogy én mázlista vagyok, mert egy nagyon tapasztalt és jó védőnőhöz tartoztam mind a négy gyerekkel. Az orvosommal meg majdnem haveri viszonyban voltunk már a 4. szülés idejére. Amit ők mondtak, ahhoz tartottam magam, a többi egyik fülemen be, a másikon ki...

1. nem olvasom el (pl. itteni meghalt a babám, mi lesz most típusú kérdéseket mellőzöm)

2. eleresztem a fülem mellett, ha hallom

Szia!

Ha lehet akkor kerülöm a rémtörténeteket. Sajnos van amit akkor is meghallok ha nem akarom, például a hírekben. Van ami borzasztóan megvisel, meghatódom, sírdogálok, és bizony aggódom. Próbálom megnyugtatni magam, hogy velem nem lesz ilyen. Igyekszem kizárni a rossz gondolatokat, és a jóra koncentrálni. Mivel egészségügyi végzettségem van, igaz nem a szülészet a szakterületem, de sok probléma, szövődmény eszembe jut a tanultakból. Sok olyan van, ami ellen semmit sem lehet tenni, nem lehet megelőzni , készülni rá. Az embernek vagy szerencséje van, és minden rendben megy, vagy .....