Ja most olvastam, hogy milyenek a szomszédok a panel lakásban ha sok a gyerek . Én inkább nem szülök. Tapasztalat?

Én panelban lakom -.-"

Nekem 10 hónapos a lányom. Eddig senkit nem zavart.

Szembe egy tök aranyos anyuka lakik a párjával és kb 5 éves a kislány, alig látom öket, hallani meg abszolút nem hallom.

Viszont a mellettünk levö lakásban...ez borzalmas! Egy anyuka 2 gyerekkel, mindkét gyerek más pasitól, egyiknek az apjával sincs együtt, mindig más férfi jár fel hozzá...ez még nem is érdekel, nem az én életem, de itt állandóan csapkodja az ajtót! Nem viccelek. A gyerekekkel csak üvöltve tud kommunikálni, emiatt azok is borzalmasan rosszak és neveletlenek. Üvöltenek, sikítoznak, állandóan bekopognak, becsöngetnek poénból és marhára elegem van.

Alig várom, hogy elköltözzünk innen!!!:((

Mi nem panelban lakunk allandoan, de gyakran vagyunk 1-1 honapot a nagyszuloknel. Max az alattunk levo lakasbol szoktak felkopogtatni a radiatoron amikor a gyermekek furdenek, mert az a leghangosabb tevekenysegunk. De mivel nem keso este, hanem 7-8 kozott szoktak furdeni, igy abszolut nem erzem csendhaboritasnak a dolgot, Aposom is mondta, hogy ne foglalkozzak veluk egy percig sem, van idejuk pihenni. (Munkanelkuli, alkoholista 50 koruli par lakik lent, akik mellesleg sokat orditanak egymassal, de bennunket nem zavar kulonosebben.) Lehet, hogy kopogtattak mar akkor is, amikor sirtak a gyerekek, de lehet, hogy epp a gyereksirastol nem hallottam, nem tudom.

Mellettunk egy fiatal par lakik szinten babaval, erdekes, mert soha egy hang nem jon at toluk, ok is azt mondtak, hogy nem szoktak bennunket hallani. Pedig nekik sincs allando csendben a gyerekuk, a folyoson hallom mindig, hogy mit csinal, sir, nevet, kockakat pakol, vagy epp enekelnek nekik.

Magyarul: abszolut nem vonnam bele a szomszedokat a dontesbe, hogy legyen-e gyermekunk panelban, vagy sem.

Mindkét félnek kulturáltnak kell lenni. Az egyiknek megérteni,hogy bizony egy csecsemő sírni is szokott, a másik viszont ne hagyja sírni a gyereket órákig. Ahogy egy kis gyereknek is lehet magyarázni,hogy nem kell cipővel két lábbal ugrálni a padlón, mert mondjuk alattunk laknak, de a szomszéd is fogadja el,hogy egy kis gyerek még nem mindent ért meg.

Bár én sosem voltam panelos, sok barátnőm igen. Arra emlékszem,hogy már gyerekkorunkban is mindig elmondták az anyukák,hogy ne dübögjetek, ne ordibáljatok a lépcsőházban stb. Nem is volt gond a szomszédokkal.

De szerintem ugyanannyi baj van a felnőttekkel egy társasházban,mint a gyerekekkel!

Anno emlékszem, amikor én kicsi voltam nálunk anyu szerint nem volt semmi probléma. Velünk szemben is akkortájt születtek a gyerekek mint mi tesómmál, a közvetlen szomszédnál 5 év elcsúszással, de ők sem szóltak soha. Alattunk egy nagyon kedves bácsi lakott, emlékszem még kaptunk is tőle néha egy-egy csokit. :)

Mostmár a párommal élek egy új építésű társasházban, iszonyatosan vacakul van megoldva az egész! A szomszédokat nem halljuk, de a fölöttünk lévő szerintem klumpában közlekedik a parkettán. Szerencsére csak egy-egy órát olykor. Az udvarból behallani a gyerekzsivajt, de az még kevésbé zavar. Pár hete született egy pici baba is hozzánk, na attól tényleg szó szerint bezeng az egész udvar és az egész lakás, de ezért sem szólnék. Inkább ez, mint a klumpa. Ha sírni kezd a pici, a mama rögtön ugrik, de ígysem sikerül sokszor megnyugtatni, van hogy egy órát max hangerőn telitorokból sír hajnalban. Párna a fejre és alvás. Tényleg nagyon elcs*szték az egész akkusztikát abban a társasházban, így semmiképpen sem ott szeretnék megöregedni, valószínűleg mire baba jön szóba el is költözünk. Egy normális panellakás azért nem ilyen durván hangos.

Unokatesómék is túlélték a panelt két picivel. A szomszéd nénik iszonyatosan segítőkészek voltak, mint afféle pót nagymamák. Sütöttek sütit, mindig vittek át a gyerekeknek, ha anyuka le akart ugrani gyorsan a boltban, akkor meggyőzték, hogy a gyerekeket nyugodtan hagyják náluk erre az 5 percre, stb. Ő nagyon szerette a szomszédjait!

Egyébként meg aki veri nekem a csövet, mert sír a gyerek az nem tudom milyen ember lehet, de biztos a harmadik után lemennék és kiosztanám a francba!!

velem közölték, amikor az újszülött sírt, és baromira nem voltam fitt a császár után, hogy miért nem csinálok már vele valamit, hogy ne sírjon.

Régebben a fa ablakok nem szigeteltek annyira, mint most a műanyagok. Próbáld ki, ha becsuksz minden ablakot, hallod a szomszédot, de egy fa ablaknál a kinti zajok jobban beszűrődtek és emiatt nem volt annyira zavaró a szomszéd.

Emlékszem gyerekként mi a lépcsőházban rajcsúroztunk, ugráltunk a lépcsőkről, nem szóltak ránk. Most meg megjegyzik, ha a gyerek fut a lépcsőházban az ajtóig.

Az emberek nem ismerik egymást, és emiatt egyre ellenségesebbek. Nem mindegy, hogy tudod, a kis Pistikének jön a foga, megint fáj a füle, azért ordít, vagy az a büdös kölök megint ordít, hogy rohadna meg. Sajnos nincs már tolerancia.

Én társasházban lakom, laktam panelbe 3 évig, de szerintem a társasház sokkal, de sokkal rosszabb, mint a panel.

Itt szinte mindent áthallani, mert pl. 30 centis válaszfal helyett spóroltak, és a szomszéd és köztünk 10 centi vastag fal van...mondanom sem kell, mindent hallunk, még a tv-jüket is.

Engem pl.: egyáltalán nem érdekelnek a szomszédok, hogy mit fognak szólni, ha megszületik a babánk. Mi is 5 éve hallgatjuk, ahogy kibeszéli az épp aktuális pasiját a barátnőjével (ilyenkor sosem értem miért nem ül be valahova?) és már szóltunk is érte, hogy nagyon nem érdekel hajnal 2-kor hogy éppen milyen pózban és mennyi ideig csinálta az új pasival...De azt mondta erre, hogy használjunk füldugót (megjegyezném, alapfelszereltség nálunk)vagy ne hallgassuk.

Erre mindig csak azt mondom, hogy nagy az Isten állatkertje...

Nálunk van több kisgyerek is, akik ha vasárnap reggel 7-kor végigrohannak a folyosón persze hogy zavarnak, de nem szólok az anyjuknak soha, hiszen gyerekek, és hallom is hogy utána rájuk szól, meg tanítja őket.

A szomszéd kisbaba sírása sem a kedvencünk, de úgy gondolom, ezek inkább természetes dolgok, mint az, ha valaki bulit szervez egy kis lakásba.

Szerintem a felnőttek sokkal, de sokkal problémásabbak, és jóval önfejűbbek, mint a gyerekek. Mert ha egy gyerek hangos, akkor azt nem feltétlen tudatosan teszi,nincs azzal tisztában hogy ezt nem illik, míg ha egy felnőtt bömbölteti a zenét, tudja, hogy nem kellene, mégis megteszi, mert sz@rik a világra...