Ja most olvastam, hogy milyenek a szomszédok a panel lakásban ha sok a gyerek . Én inkább nem szülök. Tapasztalat?

Akkor mi jó helyen lakunk.

Bal oldalt egy 1 éves gyermek van a sarokban.

Jobb oldalt követlen egy srác a párjával, de szinte nincsenek itthon. Jobb sarokban meg egy anyuka 4 gyerekével. Mindegyik iskolás már. Ott pl. egy kisebb kutyus is van, aki néha ugat.

De engem egyáltalán nem zavar egyik szomszéd sem.

És őket se zavarjuk mi.

Nekem egy kisbabám van, de halkabb mint a szomszédaim, pedig ott nincs gyerek...

Legszívesebben én verném a falat, amikor üvöltöznek, és hajnalig buliznak, mi meg csak nézzük, ahogy a babánk vergődik a kiságyban, ami szó szerint pattog a zene hatására.

De amúgy igazad van, senki sem toleráns senkivel, senki sincs tekintettel senkire.

Ha tehetném költöznék el inkább, mondjuk egy csendes tanyára.

:(

Nálunk az egész ház teli van kisgyerekkel. Ennek ellenére az óvodás gyerek anyukája szokott dörömbölni, ha sír a gyerek. Volt, hogy nappal is, de muszáj volt felporszívóznom, ha meg jön utánam, rángatja a zsinórt meg a nyakára tekeri.

Volt, hogy a beteg síró gyerekhez átment a szomszéd, hogy mit ordít, az ő gyereke nem tud tőle aludni, meg mit tologatja a fiú a kisautót, áthallatszik hozzá! Akinek nincs gyereke, komolyan, az a legtoleránsabb.

Mi gyerek nélkül költöztünk panelbe, nemsoká a szomszédnak született baba. Felettünk egy bulizós alkesz lakott, oda mindig kopogtam, ha sikítva szexeltek, vagy úgy hallgatták a zenét, hogy nekem ugráltak a dolgaim az asztalon... de a baba sosem zavart, pedig sírós volt nagyon. Mikor elkezdett sírni, mindig mosolyogva hallgattam, hogy inkább ez, mint az alkesz tombolása, és örültem, hogy babát hallok, mert mi is terveztünk.Soha eszembe nem jutott átkopogni, inkább átmentem volna, hogy segítsek, ha kell,(sokat tudok a babákról, a szakmám miatt), de ezt sem tettem meg, mert alig ismertem őket, és féltem, hogy félreértik.

Azóta elköltöztünk, most én várok babát, de mi falun lakunk, szóval nálunk sem lesz átkopogás :)