Mit csináljak, hogy változzon a helyzet?
9 hónapos terhes vagyok, a férjem teljesen elhanyagol. Szex már 1,5-2 hónapja nem volt köztünk. Azt mondja, zavarja a gyerek, fél, hogy megsérti, stb. Ez oké is lenne, végülis nekem sem kényelmes már a nagy hassal.
De azért örülnék, ha néha magától megölelne, vagy simogatna.
Ha szóvá teszem neki, hogy masszírozza meg kicsit a hátam, látható és hallható szenvedések közepette pár percig nyomkod, aztán közli, hogy ennyi elég volt.
Ha mondom, hogy megölelhetne, vagy összebújhatnánk, közli, hogy mégis hogyan, nem fér hozzám a hasamtól.
Ha elsírom magam, amiért ilyen, akkor megölel, meg kicsit foglalkozik velem. De az meg még rosszabb, úgy érzem, mintha kikényszeríteném belőle az egészet. Ha megmozdul a gyerek, nem akar róla tudni. Egyszer nem fogta meg a hasam.
Direkt nem célozgatok, hanem elmondom neki, hogy szükségem lenne, hogy többet foglalkozzon velem, hogy éreztesse velem, hogy fontos vagyok neki, stb.
Amúgy is nagyon rosszul érzem magam, hogy ilyen deformált az alakom.
Azt mondja, hogy majd a szülés után minden visszaáll a régi ütemre. És akkor majd többet fog velem foglalkozni, meg ha itt lesz a gyerek, akkor már vele is.
De nekem most lenne rá szükségem, nem pedig szülés után, ha már sikerült visszanyernem a formám, és nélküle is jól fogom magam érezni a bőrömben.
Abban sem vagyok biztos, hogy vele akarok maradni...
Egyre inkább úgy érzem, hogy szülés után már nem akarom, hogy bármi is legyen még köztünk.
Ő akarta a gyereket?
Egyébként szerintem kicsit érzékeny vagy a hormonok miatt. Hülyeség lenne ennyi alapján otthagyni, gondolj a gyerekre, na meg magadra. Az utolsó hónapban vagy, persze hogy nyűgösködsz, meg ő is, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Nézd meg, hogy viselkedik majd a szülés után. Még érhet pozitív meglepetés!
A terhesség egy nőnek komoly lelki és testi átalakulás is, de egy férfinak is meg kell bizonyos dolgokkal küzdenie! Neki is egy új helyzet, amit sok férfi nem tud kezelni.
Benned meg tombolnak a hormonok, érzékenyebb is vagy, és még több szeretetre vágysz, mint azelőtt.
Türelem kell az ő részéről is, de a te részedről is.
A baba születésével nem fognak megoldódni a gondok, sőt még lehet, hogy nehezebb is lesz, úgyhogy ülj le vele beszélgetni, mondd el mit érzel.
Szülés után hidd el, még nagyobb szükséged lesz rá.
Igen, ő is akarta a gyereket...
Beszéltem vele, szinte minden nap mondom neki, hogy elhanyagoltnak érzem magam. Általában el is bőgöm olyankor magam, aminek az a következménye, hogy megölel, meg próbál vigasztalni. De magától nem jut eszébe. És amikor ezt szóvá teszem neki, akkor azt mondja, hogy nem fér hozzám. Meg nem jut eszébe, stb.
Csak jó lenne, ha néha magától bókolna, meg foglalkozna velem... (Viszont, ha szóvá teszem, hogy bókolhatna, akkor megint csak azért tette, hogy nyugton hagyjam, nem pedig magától jött az "ihlet".)
Miért mondjátok rá, hogy csak érzékeny? Egy férfinak, leendő apának éreznie kellene, mit vár el tőle a felesége. De ha ehhez mulya is, az már tényleg gáz, ha tudatosan elhatárolódik tőle.
35 hetes kismama vagyok. Azt most hagyjuk, hogy a férjem mennyire kedves, segítőkész velem, mennyire kimutatja a szeretetét. De már a 17 éves kamasz fiamnak is van annyi esze, hogy elnézően kezeli, ha érzékenyebb vagyok a megszokottnál, és sokkal kedvesebb velem, mint máskor.
Nem tudom, miért ilyen a férjed, de valamit ki kellene találnod, hogy változzon a helyzet. Mert ha meglesz a baba, esetleg jönnek az újabb kifogások, vagy rosszabb esetben féltékenység a gyerekre.
Öszzefoglalva szerintem nem normális a hozzáállása.
Egyet értek az utolsóval... Szerintem sem normális ez a hozzáállás. De ezt szerintem te is érzed!!
Mond neki, hogy akkor öleljen át hátulról, ha nem fér hozzás elölről. Azt is mond, hogy a nagy has, csak kifogás. Mert tényleg az. Hogy lehet, hogy a 2 éves kisfiam át tudott ölelni, mikor vártuk a kistesót, és a 9. hóban voltam? :) Értitek?
Ez csak kifogás.
A férjednek mindenben segítenie kéne. Nem pedig nyögve nyelve maszírozni 2 percig, meg kifogásokat keresgélnie, hogy miért nem érezteti, hogy szeret téged, és vágyik a közelségedre.
Teljesen megértem, hogy most vágysz rá!! Én el sem tudtam volna képzelni, hogy a férjem így viselkedjen velem.. Borzasztó lett volna. És igen, az is normális, hogy ezek után megrendül a kapcsolatotokba fektetett bizalmad és érzéseid.
lehet, hogy ez később helyre fog állni, de teljes mértékben megértem, hogy elgondolkoztál a szakításon!
Próbáld vele megbeszélni. ne hagyd, hogy kifogásokat találjon. Mond meg neki, hogy legalább legyen benne annyi, hogy elmondja őszintén, mi az, ami zavarja...
Nem tudhatjuk mit érez az a férfi, biztosan ők is egyénenként máshogy élik meg ezt a dolgot. Hallottam olyat pl. , hogy bár nagyon szerette a párját a férfi, de valahogy a pocakosság alatt mégis megundorodott valamiért, így hozzá sem ért a párjához, aztán szülés után rendbe jött újra minden. Ezt ugyan én elképzelni sem tudom, mert a párom sosem volt az a babusgatós típus, aki napi szinten ölelget, és szeretget, de amióta babás vagyok naponta többször is ölelget, kényeztet. Ez sokkal jobban esik persze, de ha pozitív irányba így változhat valaki, akkor előfordulhat ez sajna negatív irányba is. Egy dolgot tehetsz, nem cseszteted,nyaggatod, hisz az senkinek nem jó. Próbálj csak a picire koncentrálni, szeretgesd őt sokat. Talán szülés után más lesz a férjed. Ha viszont nem, akkor valamit lépned kell. Ha nem foglalkozol vele, lehet észbe kap, és még ő fog könyörögni a szeretetedért! Bízom benne, hogy minden rendbe jön. Kitartást neked!
17+4 hkm
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!