Akinek volt terhesség megszakítása azok közül ki bánta meg és ki nem? és miért?

Nekem volt, nem bántam meg. Sajnálom, és nagyon jó lett volna, ha nem így kell dönteni, de abban a helyzetben a mai fejemmel is így döntenék.

Friss kapcsolat volt, első együttlét, gyógyszert szedtem, és használtunk óvszert. Nem volt elég, ami elég fura, a doki még nem is tapasztalt ilyet.

Nem volt lakás, szülőknél éltünk mindketten, külön városban, nekem nem volt még munkám (épp kerestem, suli befejezése után) párom épp elkezdett dolgozni. Remény se volt arra, hogy rövid időn belül sajátba menjünk, szülők se tudtak segíteni, még oda se költözhettünk volna, mert nem lett volna helyünk.

Plusz másfél hónapja jártunk, még egymásban sem voltunk biztosak, nem egy családban.

Egyetlen percig sem tudtam örülni neki, csak kétségbe voltam esve. Szörnyű döntés, de akkor ez volt ésszerű.

Nekem kétszer volt ilyen szerencsém... :S

Nagy szerencse, nem mondom...

Ugyanabból a kapcsolatból.

Az első 25 évesen úgy, hogy előtte hagytam abba a gyógyszert, amitől nagyon híztam...

Nem voltak megfelelő körülmények, így nem tarthattam meg, de az a baba el is ment magától... "csak" be kellett fejezni... :( Azon nem volt mit "megbánni", de tény, hogy utána még hosszú hónapokig sírdogáltam, ha fürdéskor a hasamra néztem. Volt úgy, hogy nem bírtam hozzáérni... :(

A második 29 évesen volt. Akkor egy bizonyos gyógyszert szedtem, amire azt mondták, hogy "nagy valószínűséggel nem fog ártani"... Hát, ez nekem nem volt elég... A párom főleg nagyon ellene volt, hogy az első babánk..., nehogy már eleve rizikóval induljunk...

Azt már bánom nagyon...

Főleg most, hogy most itt rugdos a hasamban a 27 hetesem...:)

Az előbb volt valami hasonló más kategóriába és ment a vagdalózás.

Mindegy! Nekem is volt. Egyébként a nők nagy %-ba van, csak titkolják. Amúgy én sem verem nagy dobra magánügy. 19 éves volt éppen akkor fejeztem be az érettségit. Óvszer kiszakadt, esemény utáni semmit nem jelentett.

"Örülök" a döntésnek, mert azóta elvált szülőként, szerintem a nyomorba tengetném az életem a gyerekkel együtt.

Senki nem segített, hallgatott meg még az akkori vőlegényem sem. Undorító embernek tartom azóta is, amiat ami akkor lezajlott közöttünk.

Szerencsére továbbtanultam, jó egzisztenciám lett és normális férjem, normális életem. Most van 2 lányunk (1 és 3 évesek) és lesz 3. gyerekünk.

Néha hozni kell olyan döntéseket ami nem helyes és szomorú dolog.

Sajnálom hogy nekem is meg kellett ezt élnem. Volt ott egy csaj akinek szintén abortusza volt. Azzal a csajjal öntöttük ki egymásnak a lelkünket. Neki már volt egy kisfia és a férje verte őket. Azt mondta hogy ha szülni mer még egyszer kirugdossa belőle. Nem putris csajról van szó. Nem mondaná meg senki. Ez a kívülről mutatjuk, hogy mekkora ász család vagyunk, közben meg ment a terror (borzalmas).

A lényeg, hogy aki ezt elítéli meg 2 pofára ugatja, hogy gyilkos az nem tudja mit beszél. Tartsa meg mindenki magának az idióta kijelentéseit. Majd ha közel áll egy hajszálat is ahhoz a helyzethez osztok neki is lapot.

Nem bántam meg! (egyébként több hasonló sztorit tudnék írni)

Megjegyezném még, hogy volt ott olyan is, aki szinte hazajárt. Az ilyeneket én is elítélem valahol... de az ő élete.

Szia , nekem25 evesen volt egy abortuszom.

Kulfoldoneltem es osszesimerkedtem egy fekete boru sraccal( a mai napig nem ertem miert es miert tartottamki mellette olysoka es miert nem szakitottam vele amikor tudtam h nincs jovoje es akkor nem a sajat enem volt jelen).

Nos , nem is gondolok ra azota es ki akarom torolni az eletbbol mert nagzon sok mindenkit megbantottam es a csaladomban ott el titokkent a dolog, de NEM BANTAM MEG, most mar tudom h jo dontes volt es minden halam edesanyame h kimentett akkor abbol a helyzetbol.

Megertettem h nem volt mas valasztasom es nem akartam mas valasztast sem ,mert ma mar tudom h ha akkor nem dontok az abortusz mellet akkor ma nem lenne eletem es orult lennek.

Ma 5 evvel kesobb boldog hazasssagban elek magyar szarmazasu ferjemmel, esaz elso kisbabankat varjuk.

Nincs rossz erzesem, elengedtem azt a gyermeket es azt a periodusat is az eletemnek,mintha nem is letezne esnem is tortent volna meg, mert nem vagyok ra buszke , de joldontottem.

Sokszor csak a dontes utan jo par evvel tudjuk meg h miert is kellett igy dontenunk, de a dontes egy jobb es szebb , felelosebb jovot tart elem.