Kismamák, ti milyen nevelési elveket beszéltek meg párotokkal a baba születése előtt? Egyáltalán kell -e ezt megbeszélni előre?

Magaddal és a gyerekeddel tolsz ki,ha mindent megengedsz neki! A gyereket már piciként nevelni és fegyelmezni kell!

Legfeljebb a módszernek kell a baba természetéhez igazodni.

Ha nem engedsz senkit a babád közelébe,az szintén neki lesz rossz. Nem kell egy babát agyonfélteni.

Előre hiába döntesz el bármit,az adott helyzetben kell dönteni.

Na, erre van egy jó mondás:

"Amíg nem volt gyerekem, volt 6 gyereknevelési elvem. Most van 6 gyerekem, és az elveimet mind föladtam."

Vagy: "Eddig elveim voltak, most gyermekeim vannak."

Egyrészt vagy te az elvekkel, másrészt lesz egy babád, akiről nem tudod milyen vérmérsékletű lesz...Nem biztos, hogy olyan leszel, mint amilyennek elképzeled magad.

Én. pl. nem vagyok elkényeztetős fajta, nem rohanok oda egyből ha sír, szívesen odaadom őt másoknak, és nem féltem. Ennek ellenére ő olyan anyás...hogy már néha nagyon fárasztó. Pedig nem így neveltem.

Szóval majd meglátjuk mi lesz...

ha konkrét elvekkel indulsz neki az már rossz. mert nem a babád igényeit nézed...

rugalmasnak kell lenni.

Tényleg igaz a mondás, hogy eddig elveim voltak, most gyerekeim. Sok minden csak menet közben alakul ki.

Mi egyetlen dolgot döntöttünk el a baba születése előtt, azt, hogy nem szoktatjuk be az ágyunkba. Be is tartottuk, minden más képlékeny volt.

Konkrét elv nincs! A férjem annyit kért,hogy ne kapassuk el! Tudja,hogy én megengedő vagyok, azt ő nem szeretném. Nem kell mindent megengedni! Igaza van egyébként. Kíváncsi leszek a gyakorlatban, hogy fogjuk ezt alkalmazni!:))

Nem nevelési elv, de egyet megfogadtunk. Soha nem fogunk a gyerekek előtt veszekedni. Egyikünk szülei sem éltek példás életet, annyi,hogy az övéi voltak annyira intelligensek, hogy nem előttük veszekedtek. Az enyémek nem. És látszik is,hogy én sokkal több sérelmet hoztam magammal!

Szia!

Mi még a baba születése elött megbeszéltük a párommal hogy a nevelés úgy fog zajlani hogy megengedek enki én is dolgokat ami nekem szimpi meg ő is.Na amikor meglett a kiscsaj akkor döbbentünk rá hogy ez nem igy müködik mert ki fog majd minket használni amit anya megenged akkor megyek anyához amit apa megyek hozzá hogy engedje meg és akkor döntöttük el amit mai napig mint a férjem mint én betartunk hogy ha kér valamit vagy szeretne valamit akkor azt megbeszéljük és ha mind a ketten belemegyünk akkor lehet ha vagy a férjem vagy én nem támogatom az ötletet vagy kétségeim vannak akkor nem engedjük meg és minden döntést így hozunk meg de tudja is a lányunk hogy hol a helye nagyon sok anyukát és apukát látok ilyen korú gyerekkel mint a miénk és igen látom hogy az a gyerek nem tudja hogy hol a helye hozzáteszem egyszer csaptam a lányom fenekére a 7 év alatt amikor elkezdte a hisztit azóta sem kelett mert elég ha rászólok én is apa is

Nálunk egy dolog volt biztos: nem fogjuk sétálva altatni a babát. Ez eddig működik is, bár engedményeket már kellett tennünk. Ölben altattuk egy ideig, este is csak úgy alszik el.

De nem akartuk azt, hogy mint ismerőseinknél, csakis kézben, sétálás közben aludjon el.

Ezen kívül vannak dolgok, amiket elterveztünk, de majd alakul úgyis. Nem akartam cumit adni neki, de hason alváshoz kell neki. Amúgy nem szokott cumizni. Szóval ez is félig valósult csak meg. :)

Ahogy növöget, fejlődik, alakul ő is. Látod az igényeit, a viselkedését, és bizony lesznek elvek, amiket fel kell adni. De vannak szerintem tarthatók is. :)

Szerintem mindenféleképpen előre át kell gondolni, hogy hogyan vélekedtek bizonyos dolgokról. Mi könyveket is olvasunk a témában, rengeteg ötletet adnak. Nem kell mindent szó szerint betartani, mert tényleg a saját életetekhez kell alakítani mindent, de sok jót lehet tanulni ezekből a könyvekből. Mindkét szülőnek érdemes elolvasni, mert megbeszélitek utána. Szerintem nagyon könnyű elrontani, félrenevelni egy gyereket. Példa erre a rengeteg neveletlen gyerek manapság, akiket látunk, felháborító. Szegény gyerekek isszák meg ennek a levét.

Szerintem nem szabad mindent megengedni egy gyereknek. Igenis vannak szabályok, azokat meg kell neki tanítani.Pici korától úgy kell nevelni egy gyermeket, hogy következetesen és egyértelműen, hogy mik az elvárások, mik a jogok. Ha elkapatod a babát, nagyon akaratos lesz és rengeteg gondod lesz vele. Nem fogsz tudni vele értelmesen beszélni, mert hiszen neki mindig minden meg volt engedve, ezután is majd mindig azt akarja csinálni, amihez neki kedve van. Márpedig tudjuk, hogy az élet nem ilyen, ezt senki sem teheti meg, mert akkor káosz lenne a világban. Pici korától arra kell nevelni, hogy tisztaság és rendszerető legyen, el kell majd tőle várni a segítséget, mert ha nem így neveled, később lusta lesz és nem lesz hajlandó segíteni neked, és akkor majd te is rá fogsz jönni, hogy ezen a ponton hibáztál a gyermeknevelésben. Szerintem következetesen kell nevelni a gyermeket, hogy becsületes és rendes ember váljon majd belőle. Tiszteletre és udvariasságra kell nevelni..stb. Én biztosan így fogom tenni.

13.46-os vagyok.

Mi annyit beszéltünk még meg, hogy sohasem fogunk előtte veszekedni, sem másokat kibeszélni, amíg kicsi, nem fogunk előtte anyagi helyzetről..stb beszélni, mert az oviban, isiben kikotyogják az ilyeneket.

Éjszaka, amikor felébred, nem kapcsolunk nagy villanyt, nem szólunk hozzá, hogy megtanulja a nappal és az éjszaka közötti különbséget, minél gyorsabban beállva az éjszakai alvásra.