Akik nagyon szegények hogy oldják meg a gyermekvállalással kapcsolatos kiadásokat?

Nálunk a családban senkit nem vet fel a pénz, mi segítünk egymásnak. Most született unokatesóméknál egy becsúszott baba, albérletben laknak, így kevés pénzük marad a megélhetésre. A családból, barátoktól kaptak szinte mindent kiságy, babakocsi, ruhák. Pelenkán kívül semmire sem kell szinte költeniük a babával kapcsolatban. A saját igényeiket lejjebb adták, nagyon beosztják a pénzt. Nagyon boldogok a babával, nem szoktak veszekedni.

Szóval az én válaszom, ha nem segélyből, akkor családi segítséggel.

Nem olvastam a válaszokat, mert úgy tapasztaltam, a hogy hasonló kérdéseknél mindig megy az offolás és rosszabb eseteb az acsarkodás.

Hogy mások hogyan oldják meg, azt nem tudom, ha ötletelnem kelle, azt mondanám így első körben, hogy családi segítséggel, avagy ügyeskedve, okosan beosztva...

De igazából csak magunkról tudok konkrétat írni.

2,5 és 1 évesek a gyerekeink. Nem élünk igazi szegénységben, mert ha nehezen is, de van mit enni és van hol lakni. De a létminimum peremén egyensúlyozunk, mióta bedől a hitelünk. A szerény tartalékainkat feléltük azóta (pedagógusok vagyunk, és a családjaink sem túl tehetősek, tehát nem nagyon voltak jelentős megtakarításaink és a családunk sem tud anyagilag támogatni).

Ha a hitelt és a rezsit leszámítjuk, havi 55-65 ezer ft marad (évszaktól függően), ebből kell megoldani a kaját+pelust+felmerülő mindenfélét (pl gyógyszer kell váratlanul stb). Nagyon nehéz. Sokszor szégyenletes is, de dolgozunk és küzdünk, hogy meglegyen mindenük amire szükség van. És közben meg annyi de annyi szeretetet ad ez a két kisgyerek, hogy nélkülük üres lenne az életünk, és lehet, hogy több jutna magunkra, de minek? Csakis őértük van értelme mindennek.

Valahogy mindig jut arra, amire muszáj. Nagyon okosan kell fontossági sorrendet állítani és beosztani, és szerintem tudni kell kérni és elfogadni is - és valahogyan viszonozni. Mi szoktunk innen-onnan használt ruhákat kapni, de turkálóból-netről fillérekért is lehet vadászni. És mi is továbbadjuk ami még használható, hogy meglegyen az egyensúly. Pelusból sem kell márkás, és annyi jó akció meg kuponos kedvezmény van, hogy ki lehet jól sakkozni az árakat.

A kispénzű családok általában találékonyak, és az összefogás mindenkinek hasznára van, ennek fényében nálunk nagyon jól működik az ismeretségi háló, ha pl valaki elmegy vásárolni és lát valami jót-jó áron, akkor tuti szól és viszont, ha valakinek már nem kell egy kinőtt-megunt de használható etetőszék-kocsiülés stb, akkor dob egy körüzit. Vagy ha valaki konkrétan keres valamit, akkor körbekérdezősködik, valahonnan majdcsak kerül ami megfelelő.

"Hát a milliós apukára nekem is kikerekedett a szemem.

Nagyon nem a kérdésre válaszolt és csodálkozik a lepontozáson..." Nem csodálkozom, már megmagyaráztam hogy gondoltam ezt valójában, szerencsére van aki megértette. Egyébként nem az ilyen kérdések miatt vagyok ennyi százalékon, ezt a remek eredményt a politikai oldalakon szedem össze, mert nem rejtem véka alá hogy tudással és tisztességes munkával is magasra lehet jutni ma Magyarországon, plusz még Fidesz párti is vagyok. A sok hőbörgő meg mindjárt nyomja a piros kezeket, azt hiszik ezzel jobb lesz nekik. Pedig mennyire nem érdekel! Ráadásul én nem vagyok gyáva egy nick nevet is használni, nem úgy mint egyesek, akik csak aljaskodni járnak be minden oldalra, és mivel egyforma százaléka több embernek is van, azt írják hogy az nem én vagyok, az a másik. Szegénységi bizonyítvány és gyávaság.