Akik nagyon szegények hogy oldják meg a gyermekvállalással kapcsolatos kiadásokat?

Én nem pontoztam le a 00:48-as választ (nem is fogom), sőt egyiket sem, még nem is válaszoltam erre a kérdésre.

Ennek ellenére van tippem, hogy miért lett lepontozva az illető. A későbbi felháborodást és iróniát sem tudtam mire vélni.

Egy biztos, kizárt dolog, hogy havi egy milla alatt ne lehessen megadni a gyereknek, amire szüksége van. Szerintem ha egy pár jövedelme eléri a 250-300 ezer forintot, már akkor is nyugodt szívvel lehet biztosítani az alapvető dolgokat.

Apukának üzenem, hogy nem attól lesz szerető és gondoskodó apa, hogy telenyomja a gyereket anyagi javakkal, majd később pénzzel. Gondolom ha ilyen jó munkája van, az sok időt elvesz a családtól, hiszen hacsak nem politikus, akkor ennyi pénzért már bőven meg kell dolgozni. (Még ha vállalkozóról beszélünk akkor is) Emellett vajon van-e elég ideje odafigyelni a gyerekekre? Bevallom, számomra az jött le, hogy lenézi azokat az embereket, akik használt, esetleg kínai cuccokat vesznek. Na itt van a hatalmas probléma. Ez a flegmázás, gőg, majomkodás nagyon kevés embernek szimpatikus. Mivel ezt látják a gyerekek, Ők is ezt fogják természetes példaként eltanulni. Van olyan ismerősöm, aki ilyen körülmények közt nőtt fel, és olyan beképzelt, flegma, hogy még magával is csak nehezen akar szóba állni. Na így nem lesz könnyű elérni a megbecsülést.

Ne akarja nekem bemesélni, hogy attól lesz nagyobb esélye a gyereknek, hogy "megbecsült" legyen, hogy vadi új és márkás dolgokkal van elhalmozva, illetve később tele van nyomva lóvéval.

Tisztességet, becsületet, hozzáállást, kitartást hálisten még nem pénzben mérik. Mivel az Ő csemetéi nagyon hamar hozzá fognak szokni az átlagon felüli életmódhoz, kialakulhat náluk az, hogy ez ALAPVETŐ ELVÁRÁSSÁ váljon. Megeshet, hogy kitartani, netán küzdeni semmiért! nem lesznek hajlandóak. Ez nem a gyerekek hibája lesz, hiszen azt sem tudják, hogyan álljanak a dolgokhoz, hiszen eddig, amit kibüffentettek a szájukon, minden a seggük alá volt rakva.

Ez mind szép és jó. Kérdem én, mi van ha netán egyszer beüt a krach? Mi van ha Apuka egyszer bedől? Netán (nem kívánom senkinek) beteg lesz? Anyuka is keres ennyit?

Mert akkor a gyerekek nem igen fogják érteni, hogy hova lett a nagy jómód, ami eddig alapvető lételem volt. Nem tudni előre mit hoz az élet.

Másfelől, ami nekem nem tetszett, a családi béke része. Miből gondolják azt egyesek, hogy aki az emlegetett egy millán alul keres, az tuti mindig veszekszik? Ott nincs egy csendes békés óra sem? Az a baj, hogy az ilyen emberek sajnos nem látnak tovább az orruknál. Az átlag családok nagy része sem alkoholista, verekedős, veszekedős család. Tehát ezt már inkább nem is minősítem. Hány olyan esetről hallani, mikor apuka anyuka már a jó módtól nem tudnak magukkal mit kezdeni, így hát új utakon kezdenek el járni. A gyerekre természetesen ilyenkor senki nem figyel, mert azt hiszik egy kis lóvéval be lehet helyettesíteni a törődést.

Tehát összefoglalva, szerintem ezek a gondolatok alapozták meg itt a "lepontozási vágyat". Bár lehet, hogy ez csak az én véleményem. Nekem a sorokból ez következett.

Természetesen, ha ezekből néhány, netán egyetlen mondat sem vonatkozik Apukára, akkor nem fogja magára venni. Hiszen tudjuk a mondást:

Akinek nem inge, nem veszi magára ;)

Szép Napot!

30/N

Bocsi a 00:19-es válaszra írtam, ami nem tudom, hogy le lett-e pontozva, a véleményem viszont tartom.

30/N

ma 08:11!

Nekem nem lett volna most időm így és ilyen érthetően leírni a véleményemet, de teljesen egyetértek veled!!!

"kolopele" nevű válaszoló írásait olvasva felment bennem a pumpa.

Szóval aki nem keres havonta legalább 1 milliót, az fontolja meg nagyon a gyerekvállalást???

Én is azt mondom, a pénz nem minden. A lakáshitelek meg nem ennyik voltak, amikor az emberek felvették, és nem igaz, hogy azok a hibásak, akik már nem tudják kinyögni a megemelkedett törlesztőrészleteket.

Ezek szerint egy kétkezi, becsületes munkás, alkalmazott, netán egy diplomás pedagógus ne is akarjon gyereket, mert nem fogja tudni neki megvenni a márkás ruhákat és nem mennek minden évben külföldre nyaralni? Nekik nem ugyanannyi - emberi - joguk, vágyuk van egy, netán két gyerekre?

(Én sem arra gondolok, amikor valaki a nagy semmibe szüli a 4.-5, gyereket.)

És hogy konkrétan a kérdésre válaszoljak: ha már ott a gyerek, akkor valahogy megoldják, mert muszáj. Jó esetben nem a gyereken spórolják a legtöbbet, hanem magukon...

Megveszik a rosszabb minőségű ennivalót, turiból vásárolnak ruhát, nem tartanak autót, nincs 100 csatorna a tv-n, nincs internet.

De a gyerek ettől még érzelmileg, emberileg kaphat annyit, mint a jobb módú családokban.

Ezt ugyanis tényleg nem pénzben mérik.

Teljesen elvagyok hűlve, olvasva a válaszokat... Egyrészt nem a kérdésre válaszok, hanem átment már egy versengésbe, ki költ többet egy gyerekre.

Bocsi, én tanár vagyok, és megengedem magamnak azt a luxust, hogy gyerekem legyen, pedig éves szinten keresek egy milliót, mivel ennyi a tanári fizetés. És nem gondolom, hogy rosszabbul nevelném a gyerekem, mint aki egy millát keres. A férjem ugyan jobban keres, de a lakás hitelünk svájci frankban van, uh mostanában nagyon kevés jut csak. Igaz, az a gyerekre. de küzdünk, próbálunk megélni, előrébb lépni.

És hogy a kérdésre is válaszoljak:

Nem könnyű! Van, hogy huzamosan 500 ft jut egy napra kajára. Okoskodni kell, de nem egyszerű, mivel csak a tej 200... Így a kosárba azok kerülnek, amik a gyereknek fontosak. Ilyenkor apának nem jut sör, stb. De azért ezt az áldozatot csak megéri a gyerek, nem?

Egyébként valóban a suli lesz drága, mert ott nincs mese, meg kel majd venni a könyveket. De addig, lehet turiban venni jó rucikat, használt játékot, stb.

És hogy miért lett lepontozva a "gondoskodó, szerető apa" válasza? Mert végtelenül nagy sznobizmusra, nagykéspűségre utal a válasza egy olyan kérdésnél, ami a SZEGÉNYSÉGRŐL szól!

Ha már neki jól megy, legalább legyen annyira empatikus, hogy nem ír erre a kérdésre ilyen választ!

Nekem is "egymilliós apum" van.Ezzel sikerült elérni,hogy felnőtt fejjel is tök önállótlan voltam,mert ugye kézhez volt kapva minden,csak az idő amit velem töltött,na az volt a kevés.Aztán mikor kikerültem a való életbe akkor értek "meglepetések",nem volt könnyű felnőni,önállósodni,és felelősséget vállani,függetlenedni.Én azóta határoztam el,hogy bármi is lesz,az én gyerekleim NEM FOGNAK MEGKAPNI MINDENT!Igenis kűzdjenek,küszködjenek egy kicsit,mert hosszútávon a javukra fog szolgálni.Lehet támogatni egy gyereket erkölcsileg,lelkileg,anyagilag is,de nem mindegy milyen szinten.Az,hogy tessék itt a ház,meg a kocsi,az nagyon jó,csak sajnos nem amiatt lesz az emberből ember.

Én most egyszerűen élek,nem sok keresetből,nehézkesen mint a többség,de nem cserélnék senkivel.Ennyit érnek a milliók...

Hogy hogyan oldják meg? Vagy sehogy, vagy a rokonság, család, szomszédok segítenek.

Tény, van egy szint, ahová már tényleg nem lehet gyereket vállalni. Ahol már a felnőttnek is napi 1 zsemlét is nehéz kigazdálkodni, oda nem kell gyerek. Gondolkodni és bizony költséget számolni kell gyerekvállalás előtt. Mindig számítani kell a váratlan kiadásokra is, lásd egy hosszabb betegség, vagy elég ha kezdetektől tápszeres a baba (mint a mienk).

A "milliós" apuka elég túlzás. :)

Az utcánk tele van fiatal, pici gyermekes családokkal. Nézzük csak, van közöttünk rendőr, informatikus, kisgyermekgondozó, autószerelő, irodavezető, óvónő, gyógytornász, önkormányzatnál ügyintéző, könyvtáros, mérnök. Senki sem kap milliós fizut, de érdekes módon mégis van ruha a gyerekeken, telik pelenkára, tápszerre, játékokra, kirándulásra, mindenre, ami kell.

Egy teljesen átlagfizetéssel rendelkező pár miért ne vállalhatna gyermeket?! Nem fog a mi gyerekünk sem 2 évesen adidas, meg nike cipőt hordani, de mindig lesz fedél a feje felett, étel a tányérján, jó cipő a lábán és mindezek mellett megkapja a legfontosabb dolgot az életben, egy szerető anyukát és apukát, akiknek van idejük és türelmük, hogy odafigyeljenek rá és foglalkozzanak vele.