Terhességgel kapcsolatos ANYÓS sztorik, beszólások? Én is írok!

Nem kell meghallani ezeket a bunkóságokat, csinálj úgy, mintha nem is szólt volna semmit!

Nekem azóta mondogatja, amióta összeházasodtunk (17 éve).

Hidd el, ez a legjobb taktika és még bosszantó is nekik.

:-)

11:31

Mondd neki, hogy a doki megmondta, hogy lány lesz :-)

Nekem ami a legdurvább volt anyósomtól az amikor magzatvíz vétel után/még nem tudtuk az eredményt/ eljött és azzal tömte a fejem,hogy nem kell megtartani a gyereket ha beteg.:(Ezzel teljesen kikészített.

Anyám szülés után egy nappal amikor meglátott ennyit mondott:jó nagy a hasad!

Mióta itthon vagyunk:teáztasd,adj neki tehéntejet ti is azt kaptatok,ne teáztasd :),takard jól be,ne vidd ki nehogy a kutya elvigye/?????????/

Teljesen kikészítenek!!! :D

Épp ma jegyezte meg apukám, hogy csak a fenekemre hízok :D De ő jófej, ezt inkább viccnek szánta.

Anyukámnak sokszor van véleménye, de nem mászik bele az életünkbe (az övét még mindig megkeseríti az anyós. Amikor az öcsém megszületett annyit mondott hogy mekkora szerencse hogy fiú lett utánam), az én anyósom pedig már nem él.

20 hkm

A doki táppénzre akart küldeni már a terhesség elején, de én mondtam, nem , én végig fogok dolgozni,amíg csak tudok.(Mert egy teljes fizuból mégiscsak jobban tudunk gyűjteni a babának, mint a táppénzből)

Szóval az történt, hogy sajnos volt egy görcsölésem, és bevéreztem. A doki mondta, muszáj otthon lennem. Betartottam, hisz ez a legfontosabb most.

Erre anyósom hosszan ecsetelte, hogy ő bizony annak idején NEM ÉRT RÁ ROSSZUL LENNI, dolgozott végig, semmi baja nem volt! (Persze a császárt amúgy ő KÉRTE! már 25 évvel ezelőtt....khm-khm)

3 hónapot tehát itthon voltam és most az 5. hónapban visszamegyek dolgozni.....

Hát, az én anyósomnak 3 lányunokája volt már a lányaitól, mikor én terhes voltam. Engem állandóan azzal zaklatott, hogy a lányai hogyan és mit csináltak a terhességük alatt, és én miért nem úgy csinálom. Folyton szüléstörténeteket meséltek. Állandóan kérdezték, hogy fogadtam-e már szülésznőt, mert az egyik szülésznő nekik ismerősük, és őt kellene megkérni. (még orvost sem akartam, azt meg pláne nem, hogy a szülésznő elpletykálja a szülésem részleteit anyósnak, akivel nem felhőtlen a viszonyom)

A legjobb az volt, hogy mikor elhagytam a 20 hetet, minden egyes alkalommal elmondták, hogy tejóatyaúristen, milyen óriási hasad van, biztos nem ikrek?

És a korona: amikor még nem tudtuk a nemét, anyós azt mondta "nem baj, ha lány lesz, akkor is szeretni fogjuk" Én éreztem, hogy fiú lesz, és mikor a doki is mondta, anyós megkérdezte a páromat: "nem örültél volna mégis jobban egy kislánynak?"

És persze a lányai is úgy gratuláltak, mintha a fogukat húzták volna, mintha én tehetnék róla, hogy náluk az összes gyerek lány. Nekünk, mivel első baba, szüleimnek első unoka, teljesen mindegy lett volna, fiú-e vagy lány, sőt apám lányunokát szeretett volna.

És igen, a fiam 1 éves, de azóta is sikítófrászt kapok tőlük:)