Mekkora a kockázata a terhesség elvetetésének az 5. hétben, illetve annak, hogy nem lehet többé gyerekem?

Szia!Ha nincs nyomós okod rá(pl.egészségügyi kockázat),akkor NE TEDD!!A baba már egész nagy,úgy tudom már van szeme,kialakultak a végtagjai stb....!A kockázat mindig elég nagy,nem tudom mennyire tudod,de két féle módszer létezik:1.kikaparják őt a méhedből,tehát könnyen sérülhet a méhed,nem biztos,hogy kialakul utána újra ugyanolyan minőségű nyálkahártya(regeneráció),ami képes lesz fogadni a köv. terhességet;2.vagy vaquum-mal kiszippantják,szintén nem egyszerre,hanem darabokban;gyakorlatilag,mintha egy ultra erős porszívóval élve széttépnék(nem túlzok!)méhen belül!Úgy tudom a híres- hírhedt Néma sikoly c.dok.filmben is így csinálták(kb. a tiéddel egyidős babával!)!Döbbenetes volt!Döntésed előtt mindenképpen nézd meg,hogy tudd,mi fog történni veled és vele!(Ebben tényleg élőben játszódik le,és az orvosok az éppen kiszippantandó testrészekről,mint számokról beszélnek a páciens előtt,hogy az ne értse,mit csinálnak,melyik darabot tépi le a gép éppen a gyerekről,hiszen már döntött és elkezdődött a műtét,nem forgathatók vissza a történések!Legszörnyűbb,hogy amíg még él,a baba menekül a méhben az ultrahang elől,amivel nézik,és a vaquum elől is!Tudja,hogy az életére törnek!(Képzeld csak magadat a helyzetbe!!)Ezért nincs igaza annak,aki azt mondja,a magzatok még nem emberek,tehát legalizáljuk az abortuszt!Szerintem ebből is látszik,hogy tudatos lény!CSak az menthető föl - részben - aki biztosan belehalna a terhességbe(főképp,ha már több gyereket szült,akiknek szükségük van rá otthon!),vagy a baba lenne biztosan fogyatékos.Számolj a lelkiismeret furdalással is,ami nem lebecsülendő következménye, pszichológusok szerint MINDENKIT ELÉR utána az élete folyamán!(Aki "csak" hirtelen felidulásból gyilkol,az is szenved tőle,és elvesztheti az álmát!) Hatalmas teher lesz halálod napjáig,mert RAJTAD MÚLT,mégha születnek is utána egészséges gyerekeid(sokan előbb-utóbb depresszióba is esnek)! Nem kioktatni akarlak,de azért vagyunk felnőttek,hogy vállaljuk a tetteink,döntéseink következményeit,a felelősséget!(Ha nincs más út és nevelőszülőkhöz kerülne,akkor is JOGA VAN AZ ÉLETHEZ,ha életre hívtátok!!(Nem ő akarta,de biztos nem véletlen,hogy megtermékenyült! Ez a gondviselés,vagy sors!))Bízom benne,h. bármilyen nehéz is,jó döntést hozol!Hidd el sokan mondták már,milyen jó,hogy meggondolták magukat,és belevágtak,elindultak a nehezebbnek tűnő úton!Üdv!Julie

Nagyon szomorú, hogy ilyen megfordult a fejedben(kivéve ha nagyon fiatal vagy).Leírom én, hogy jártam 19 évesen volt abortuszom, nem akartam legbelül azt vártam, hogy a családom az akkori völegényem mondja azt,hogy kell a baba. De mível nem volt elegendő támogatás, akkor kezdtem el dolgozni az első munkahelyemen, albérletben laktunk, nem valami fényes anyagi helyzetben voltunk. Én azért magamban elképzeltem a babát, hogy milyen lenne stb. Annyira megbántam, rosszulesett, hogy mit követem el egy "gyilkosságot" ami az én döntésem volt. Nagyon belebetegedtem utána, hónapokig sírógörcsöm volt, ha valahol megláttam egy kisbabát vagy egy gyereket a szívem összeszorult, hogy az enyém is lehetne, ekorra lehetne már.A mai napig gondolok rá és imádkozok, hogy Isten és "Ő" megbocsásson amít elkövettem ellemne (nem vagyok nagy templomba járó de hiszek Istenben). A másik gondolatom pedig az volt, hogy vajon lehet-e még gyerekem mert amilyen brutális volt, kétséges volt, hogy nem-e sérült a méh belső fala. Most 25 évesen lettem azóta terhes és HÁLÁT ADOK AZ ISTENNEK! Tehát azt ajánlom jól gondold át, mert egyedül te dönthetsz és a döntésedért te fogod vállalni a következményeket! Bocsi a sok írásért.