Akik nagyon nagyon kislányt vártak és uh-n kiderült, hogy kisfiú, hogy tudtátok "feldolgozni"? Az apukát mivel vigasztaltátok hogy mégis kisfia lesz? Mennyi idő múlva tudtatok örülni teljes szívből a kisfiúnak?

Már fiatal lány korom óta úgy éreztem, nekem csak lányom lehet. Igazi nőcis csaj vagyok, az a "tipikus lányos anya", mindenki azt mondta, nekem csakis kislányom lehet. El sem tudtam képzelni, hogy fiam legyen valaha is. Szinte kizártam ezt a lehetőséget. Mindig a kislányokat néztem, őket találtam édesnek, szépnek, a kisfiúk sosem fogtak meg, "szép, szép, de kisfiú"s ezzel lezártam.

A 14 héten mondta a doki, hogy ez bizony nagyon kisfiúnak tűnik... (a férjem kezdettől kisfiút várt, szóval, ő nagyon örült) én meg meg sem tudtam szólalni, szinte sokkot kaptam... hazafelé a kocsiban meg sem szólaltam... szegény férjem megkérdezte, hogy tényleg ennyire bánt a dolog? mondtam, hogy nem az a baj, de 30 évet úgy éltem le, hogy csak kislány, s most közölték azt, amire sosem gondoltam egy percig sem... rettenetesen szégyelltem magam, hogy szegény pici mit érezhet, stb, szóval, mire hazaértünk, megnyugodtam. Kb. 1 hét telt el, mire átálltam, és boldogan vártam a pici Ádikát... néztem a fiús kis rucikat, és arra gondoltam, lesz egy szép kisfiam, és két pasival leszek eztán boldog!!! :)

Én is meglepődtem, hogy kisfiam lesz, mert nem hittem elég vagánynak magam ahhoz, hogy fiús anyuka legyek.

Ehhez képest, már több mint 2,5 éve remekül megy, ő az én Igazi szerelmem.:)

Nekem 3 napba telt felfogni, de most is úgy érzem, hogy nagyon menő dolog fiús anyukának lenni.

Most folyik a tesóprojekt és őszintén mondom, tök mindegy neme, csak egészséges legyen.

A férjemet nem kellett vigasztalni (ez olyan hülyeség,hiszen miért kellett volna? Mert egészséges,gyönyörű kisfia lesz/van???), ő nagyon boldog így is úgy is.:)

Szia!

Én az elejétől (mióta az eszemet tudom) kislányt akartam! Csak kislány nevem volt...Sajnos 5 hetes kismama voltam mikor veszélyeztetett lettem (3 napja tudtuk ekkor) és akkor a férjem is Fannizta végig!Amíg a 12 hetes Uh-n nem mondta a doki, hogy 90% hogy kisfiú!Apa majd kiugrott a bőréből! :) Én egy kicsit elszomorodtam, hisz nem is tudtam elképzelni...2 nap kellett mire feldolgoztam, vagy inkább felfogtam, hogy fiam lesz!De mikro láttam a férjemen hogy mennyire örül, akkor én is nagyon boldog lettem!Meg is lett a neve még aznap este! :)Teltek a hetek, minden Uh-n kisfiút mondtak...Aztán sajnos megint kórházba kerültem, így ott csinálták a kötelező vizsgálatot (32 hetest), és a doktornő, mondta, hogy ránéz a nemére!És mondta, hogy nézzem csak milyen szépen látszik a méhe.....Szóval Százezer százalékra mondta hogy kislány! Én majd kiugrottam a bőrömből, de nem tudtam hogy mondom majd el a férjemnek, hogy Beni csak Fanni Lesz! :(

Apát egy kicsit sokkolta a hír...Nekem meg nagyon rosszul esett, hogy őt zavarja...De mikor megszületett, és Apa elvágta a köldökzsinórt egyből szerelmes lett!

Szóval hidd el addig tart amíg meg nem látja a kisfiát a férjed! :)

Mondjuk nálunk már a szülőszobán látszott, hogy a lányunk egy az egyben a férjem!Tőlem csa nunit örökölte!És ahogy nől csak egyre jobban hasonlít rá :)Imádják egymást!Apa azóta hangoztatja, hogy mindennél jobban szereti, és nagyon nagyon boldog hogy mégis kislány lett! :)

Hidd el minden "rossz" érzése elmúlik ha megszületik! :)Sok boldogságot :)